Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai IV. füzet (Budapest, 1927)
2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója beköszöntő beszéde
Átesve panaszainkon, forduljunk örvendetesebb tárgyak felé. Módunkban van két olyan eseményt bejelenteni, amelyeknek közeli bekövetkezésére bizonyossággal számíthatunk, s amelyek — ha szabad mondanom — közgyűjteményeink sorsának történetében ünnepet jelentenek. Az egyik a Magyar Nemzeti Múzeum nagy fontosságú Néprajzi Tárának megnyitása új helyiségében, ahol azt annyi fáradság és gond árán helyezték el avatott kezek. A másik a Szépművészeti Múzeum új magyar képtárának megnyitása az Andrássy-úti Régi Műcsarnok első emeletén, melyet, mint már elődöm beszámolója s említette, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1925-ben, a Gyüjteményegyetem előterjesztését teljesítve, erre a célra volt szíves átengedni. Az Andrássy-úti kedves palota helyiségeinek rendbehozatala — ideértve Lotz Károly freskóinak tatarozását is — hosszabb időt kívánt, azonban a rendezési munkák folyamatban vannak s az új képtár rövid idő múlva megnyilhatik. Vele egy fontos új tipust adunk hozzá eddigi képzőművészeti gyűjteményeinkhez: az eleven művészet galériáját. A Szépművészeti Múzeumnak XIX. és XX. századi magyar anyaga ma már olyan gazdagságot ért el, hogy a jelen művészetét a múzeum épületében nem lehet úgy kiállítani, mint művészetünk megérdemli és múzeumi hivatásunk köveleli. Most, hogy új helyiségekre tett szert a múzeum, mód lesz arra, hogy Szépművészeti Múzeumunkat egy vonzó, érdekes és az élettel elevenebb kapcsolatban álló gyüjteménynyel egészítsük ki és a magyar művészetet, közművelődésünknek ezt a kitűnő ágát, teljes gazdagságában mutassuk be a hazai és az idegen közönségnek. Harminc évvel ezelőtt, a milleniumi idők boldog légkörében születelt meg az eszme, hogy az Országos (Esterházy)-képtár anyagának alapul vételével s a Magyar Nemzeti Múzeum képzőművészeti anyagának és az 1894 óta már az új múzeum részére történt állami szerzéseknek beolvasztásával megalkotják a hazai és idegen képzőművészetnek egyetemes hajlékát, a Szépművészeti Múzeumot. Ezen alapvető kezdeményezés óta a készülő új magyar képtár felállítása a legfontosabb esemény a képzőművészet múzeumi bemutatása terén s benső szükségét érzem, hogy miniszterünk Onagyméltóságának, aki a magyar művészeti kultúrának ezzel az új hajlékával ajándékozott meg bennünket, ez alkalommal is mély hálánkat fejezzem ki ezért. A közeljövő programmjához tartozik az a társadalmi akció is, melyet művészeti múzeumaink sorsának könnyítése érdekében az Iparművészeti Múzeum főigazgatójával együttesen szándékozunk indítani. Arról van szó, hogy az eddigi Múzeumbarátok Egyesületének feloszlatását javasolva, megkíséreljük a Művészeti Múzeumok barátainak új egyesületbe való tömörítését. A Múzeumbarátok Egyesületét 1913-ban alakították lelkes férfiak és kezdetben derekasan meg is felelt hivatásának, azonban a nemzeti katasztrófa megingatta, aztán csaknem megsemmisítette egész vagyonát. Miután előbb erejében megfogyatkozott, legújabban összetételében is megváltozott a Múzeumbarátok Egyesülete, mert a Magyar Nemzeti Múzeum barátai, mint elődöm az imént előadta, a mult évben külön egyesületet alakítottak. Bár régi fegyvertársak válása mindig fájdalmas, tárgyilagosan ítélve meg a dolgot, úgy látjuk, hogy ezzel a szétválással lulajdonképen egészséges és üdvös folyamat ment végbe, Egyrészt a Nemzeti Múzeum közvetlenebb és bensőbb kapcsolatba jutott azokkal, akik az ő gyűjtő és tudományos tevékenységének szentelik érdeklődésüket; másrészt mód nyílt arra, hogy egyöntetű új egyesületté szervezkedjenek azok, akiket