Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai IV. füzet (Budapest, 1927)

2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója beköszöntő beszéde

Nem mintha már minden rendben volna, mintha már elértük vagy csak meg is közelítettük volna azt a helyzetet, amelyben szerencsésebb elődeink voltak egykor. De már nemcsak látjuk az útat, mely jobb állomások felé vezet, hanem haladunk is rajta, s bizalmunk a jövőben, melyet eleinte csak érzésünk sugallt, most tapasztalatokon nyugvó meggyőződéssé érlelődött bennünk. Intézeteinkben újra felpezsdült az élet, vannak terveink, átalakításokról és szervezésekről tárgyalunk, közülük egyesek már útban is vannak a megvalósulás felé, még pedig olyanok, amelyeket boldogabb idők hagytak reánk elintézetlenül, s az egész helyzetnek mintegy szimbóluma az a tény, hogy a külön természetrajzi múzeum ügye, melyet 1880-ban hozott javaslatba az ebben az ügyben kiküldött országos bizottság, épen a mi napjainkban lépett a közeli valószínűségek sorába. Mindenki tudja, honnan kelteződik ez a fordulat, kiben van főforrása ennek az életnek, ezeknek az alkotásoknak és terveknek. A folyamat — és ez mindig büszkeségünk marad — Gyüjteményegyetemünk megalkotásával indult meg, amely így mintegy határjelző jelentőségre tett szert s bevezetése lett az alkotások nagy sorozatának. Egyszersmind azonban többékevésbbé bele is kapcsolódott azok rendszerébe. A Gyüjteményegyetemünk kebelében megindult akciók közül, mint elődöm beszámolójából értesültünk, a legfontosabb az, mely egyes múzeumi gyűjteményeink megfelelő elhelyezését és ezzel kapcsolatos szervezeti reformját tűzte ki célul. A jövő feladata, hogy ezt a munkát folytassuk és betetőzzük. Előttünk áll mindenek előtt a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárainak elhelyezésére szolgáló Természetrajzi Múzeum felállításának problémája. Ehhez az első és egyúttal sorsdöntő lépés akkor történik meg, ha majd törvénnyé válik a természettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslat, amely 7. §-ában elrendeli a Lágymányoson egy megfelelő területnek erre a célra való fenntartását. Reméljük, hogy az érdekelt tényezők valamennyien megkönnyítik a nagy cél sikerét és már az építkezés megkezdésére is rákerül a sor ebben a ciklusban. Ezzel a gyakorlati megvalósulás stádiumába lép az egész múzeumi ügynek centrális jelentőségű problémája, amelynek megoldása nemcsak egy modern természetrajzi múzeummal fog megajándékozni bennünket, hanem egyszersmind a Nemzeti Múzeum anyaépületének nagy részét felszabadítja és a múzeumi kérdések egész sorának tervszerű megoldását is lehetővé teszi. Ugyanennek a törvényjavaslatnak még egy olyan szakasza van, amely közelről érinti Gyüjteményegyetemünket. Azt a szakaszt értjük, amely a svábhegyi csillagvizsgálót és a tihanyi élettani intézetet törvényhozási úton is a Gyüjteményegyetem kötelékébe, személyzetüket pedig a Gyüjteményegyetem összlétszámába kívánja utalni. Egyúttal elrendeli, hogy e két intézet felállítása után tanácsunk tagjainak számát megfelelően felemeljük, mindkét intézet számára szaktanácsot alakítsunk, a többi kérdésekre nézve pedig szabályrendeletben intézkedjünk. A svábhegyi Csillagvizsgáló építkezése már befejezéséhez közeledik, a tihanyi élettani intézeté is folyamatban van, s így elő kell készülni arra, hogy Gyüjteményegyetemünk szervezetének ezt az újabb kiterjesztését végrehajtsuk. Gyüjteményegyetemünk szervezetének természetéből következik, hogy igen különböző jellegű intézmények kerülnek kebelében közös tető alá, s ennek a következménye az is, hogy egy művészeti múzeum vezetője olyan kérdéseket hoz most szóba, amelyek az ő hivatásától merőben idegenek. Ez azonban csak arra lehet ok, hogy ne tegyek érdemi nyilatkozatot a megoldások mikéntjére nézve. Ilyet tenni szerénytelen és menthetetlen beavatkozást jelentene az illetékes szakférfiak dolgá-