Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai IV. füzet (Budapest, 1927)

2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója beköszöntő beszéde

ba. Azonban szabad talán kifejeznem örömömet azon, hogy a tudományos önkormányzatnak az a nagyszabású rendszere, melyet miniszterünk és elnökünk Oexcellentiája keltett életre, most már hatalmas hálózattá szélesedett ki, erőteljes egységben foglalva össze egyre nagyobb csoportját intézményeinknek. Csupán az szükséges, hogy a bővítő célzat mellett is biztosítva maradjon az ügyek tárgyalásának alapossága és intenzitása, amit nyilván a szaktanácsok intézményének nagyobb kihasználásával lehet elérni. Az épületkérdések megoldásával kapcsolatban kell még említenem azt a tervet is, amely az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum annak idején kiépítetlenül maradt szárnyának felépítésére vonatkozik. Reményünk van rá, hogy ebben a ciklusban ez a kérdés is a megvalósítás stádiumába fog jutni s vele lehetségessé válik e múzeum gyűjteményeinek megfelelő elhelyezése is. Ezekhez az építkezési ügyekhez sok más kérdésnek a sorsa fűződik. A gyűjtemények elhelyezésének új lehetőségei tesznek időszerűvé rég kísértő, de gyakorlati nehézségek miatt meg nem oldható problémákat. Ilyenek egyes intézetek gyűjtési és feladatkörének következetesebb szabályozása, amely egyik sarkalatos gondolata volt a Gyüjteményegyetem törvényének, az 1922. XIX. t-c-nek. Azt hisszük azonban, hogy addig is, amig ennek a kérdésnek általánosabb átvizsgálására rákerülhet a sor, okos és hasznos lenne legalább a legnyilvánvalóbb eseteken segíteni, olyanokon, amelyekben úgyszólván a közmeggyőződés szól bizonyos anyagnak megfelelőbb helyre való áttétele mellett. Nem szabad, hogy separatistikus szempontok győzzenek a múzeumi magasabb érdekeken, amelyek azt kívánják, hogy minden anyagot ott helyezzünk el, ahol az megtalálja természetes környezetét, amely hatásában emeli és támogatja s a szakférfiaknak az összehasonlítást megkönnyíti. A gyűjtemények vezetőinek tárgyaikhoz való ragaszkodása természetes és rokonszenves, de csak addig a határig, amíg a tudomány és a helyes múzeumi szemléltetés érdekébe nem ütközik. Ezért hiszem azt, hogy a törvény által adott lehetőséggel e részben komolyabban kellene élnünk. Az építkezési és azzal kapcsolatos átszervezési kérdések függőben léte miatt nem tettünk eddig eleget annak a kötelességünknek sem, hogy elkészítsük nagy közgyűjteményeink szabályrendeleteit. Az előmunkálatok azonban elkészültek, s az említett függő kérdések eldőlésének időpontjától függ, hogy mikor kerül a sor szabályrendeleteink végleges megállapítására és kibocsátására. Amaz ügyeink közé, amelyeknek sorsa minden jel szerint az előttünk álló ciklusban fog eldőlni, tartozik a volt udvari gyűjteményekből Ausztriától igényelt múzeumi és könyvtári anyagok kérdése is. Rég folyó tárgyalásokról van szó, amelyek különböző fázisokon átesve, épen napjainkban jutottak döntő stádiumba. Mit hoz a jövő e részben, még nem lehet tudni. A kérdések egyes részletei tekintetében legutóbb némi közeledés történt köztünk és az osztrákok között, de ebből még nem lehet a tárgyalások sorsáról végleges ítéletet alkotni, mert a nagyobb kérdések még eldöntetlenek maradtak, s csak ezután derül ki, sikerül-e barátságosan megegyeznünk vagy bírói úthoz kell-e folyamodnunk. Mint azon bizottság elnökének, amelyet ebben az ügyben Gyüjteményegyetemünk kiküldött, legyen szabad innen is köszönetet mondanom azoknak a múzeumi tisztviselőtársaimnak, akik nehéz és felelősségteljes feladatomban — felismerve és átérezve az ügy nemzeti fontosságát — odaadóan támogatni szíveskedtek. A közös gondok és érdekek között, amelyek a Gyüjteményegyetem kötelékébe tartozó közgyűjteményeket összefűzik, intézeteink anyagi ellátásának kérdése áll azonban első helyen. Nem akarunk hálátlanok lenni. Azzal a helyzettel szemben,