Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

tanács a gróf Károlyi familiától az ecsedi lakosok puszta előadására — kik különben is nem mindnyájan adózók és nem mind a gróf Károlyi uraság emberei — nem fog új áldozatokat kívánni, annál kevésbé nem, minthogy az ecsediek a határukbeli földeknek szűkét kevés földjeiknek szorgalmasabb mívelése, a közel lévő hasznos piaczozások, a kereskedés és mesterségek űzése által könnyen kipótolhatják, sőt minekutánna a nagyméltóságú Comissio folyamatban lévő munkálkodása által az ecsedi láp kitisztításának és kiszárasztásának eszközlése is reményltetik, a nagyecsedi határ is rövid idő alatt nagy részben hasznavehetővé s élhetővé tétetvén, az ecsediek életmódja ezzel is könnyebbedni fog. Mindezekre nézve tehát a mélt. gróf gyámatya minden tisztelete mellett is, melylyel a fm. m. kir. helytartóságnak kegyes intézeteihez viseltetik, semmiképpen reá nem állhat arra, hogy a könyörgő községnek állandó feltételek mellett földeket adjon és velük azok iránt valamely szerződésre lépjen, minthogy az ilyen szerződések semmi változást nem engedvén, azok által a gyámsága alatt lévő árváknak nagyobb rövidséget okozna, mintha birtokuknak valamely részét elidegenítené. Ugyanis, ha az ilyen szerződés azon okból, hogy az a gyámság alatt történt, mint sikertelen elébb-utóbb megsemmisíttethetnék, azon esetre abból az ecsedieknek 4*