Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

sem szorultak.* Emellett tudva vagyon a tts. ns. vármegye előtt, mily sok áldozatot tett légyen a gróf Károlyi család a contributionalis fundusnak, midőn a legkisebb pusztát külföldről nagy költséggel beszállított jövevényekkel megnépesítette és azon a virágzó svábhelységeket fölállította, melyek ezen vármegyében a közterheknek legnagyobb részét viselik és a melyek ma is birják és használják az uraság pusztáit: ilyenek a Vada, Kide, Bobáld, Szent-János, Porháza, Tagy stb. prcediumok, melyeket Károly városa, Fény, Csanálos helységei használnak, részint contributióban, részint árendában. De még tudva vagyon a tts. ns. vármegye előtt az is, hogy ezen telepítések által a gróf Károlyi család annyira kifogyott a majorság földjeiből, hogy sok helyen robotjait sem tudná fölhasználni, ha azokat az erdőkben nem használná. Innen következett a mult 1815. és 1816. esztendőkben, hogy noha a gróf Károlyi famíliának ezen vármegyében nagykiterjedésű jószágai vannak, mégis az egész termése alig volt elegendő a megszorult s éhező jobbágyainak fölsegéllésére. Tekintve ezen környülállásokat, elhiteté magával az alólírt tisztség, hogy a főm. m. kir. helytartó* A mint már előbb említettük, midőn a grófi gyámgondnok nekik a mult évben kenyérnek való gabonát rendelt kiosztani, azt ők visszautasították.