Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

szükséges földeket igazságos és mértékletes föltételek mellett adna — az alulírt uradalmi tisztség a méltóságos gróf gyámatya és gondviselő úrral közlötte volna: ugyanannak rendeléséből az alulírt tisztség alázatosan jelenti, hogy a földesuraság épen el nem hitetheti magával, hogy az esedező község a határjának megtágítása nélkül el nem élhetne. Megelégedtek az esedezők elei a mostani határukkal még azon időben is, melyben a kisecsedi puszta valóságos falu volt, következésképpen az egész kisecsedi határt maguk a kisecsediek, nem pedig a nagyecsedi lakosok birták, a midőn t. i. a földnek kevesebb becse és haszna volt és a kereskedésnek személyes iparkodásnak semmi keleté a hazában nem lévén, a kenyérkeresésnek ezen ágait és útjait nem használhatták, hanem a hazafiak egyedül a föld termesztményeiből keresték élelmüket. Most már ellenben az élelem módjának ágai, a virágzásban levő mesterségek, kézi mívek kereskedés által megszaporodván, ezeknek folytatásával a közönséges tapasztalás szerint földmívelés nélkül is lehet élni. De különben is a mult sanyarú esztendőknek példás tapasztalása megmutatta, hogy a könyörgőknek ezen előadásuk, mintha határukból és földek nélkül el nem élhetnének, valóban helytelen, mivel az ecsedi lakosoknak száma kiköltözések által éppen nem kevesbedett, sőt a kenyér dolgában közsegedelemre Éble : Az ecsedi százéves úrbéri per tört. 4