Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

hogy az elszegényedett ecsedi lakosoknak rendes földesúri adózás mellett annyi földet adjon, hogy abból élhessenek. Kallós József nagykárolyi uradalmi ügyész nem is zárkózott el ez elől s október 16-án 2739. titoknoki szám alatt ajánlja is a gyámgondnok grófnak, hogy az ecsedieknek a nagyfeneki pusztából lehetne 1200 hold földet adni vagy oly föltétellel, mint más községeknek szokott adatni, vagy pedig holdjától 1 frt 30 kr. fizetés, továbbá heted-dézma és két gyalognapi szolgálat mellett. Odafent Pesten azonban máskép gondolkoztak s hosszas huza-vona után végre 1818 február 12-én 188. titoknoki szám alatt Rötth József, a gróf Károlyiak jogügyi igazgatója teljesen elutasította az ecsediek kérelmét és e helyett egy beadványt küldött Kallós kezébe, melyet utóbbi 1818 márczius 27-én az uradalom tisztsége nevében Nagy-Károlyban benyújtott a deputatiónak. Ez a földesurasági visszautasító válasz oly érdekes, hogy egész terjedelmében közöljük: «Tekintetes Kiküldöttség! Minekutánna a mult 1817 július 22-éről 21,020. sz. a. főméltóságú m. kir. helytartótanácstól érkezett azon kegyes intéző levelet — melynélfogva a tts. ns. vármegye oda utasíttatik, hogy az ecsedi földesuraságot arra bírni igyekezzék, hogy az odavaló lakosoknak élelmére