Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

Ez évben a kiskorú gróf Károlyiak gyámgondnoka, gróf Waldstein Emánuel a szegényebb sorsú ecsedieknek kenyérnek való gabonát rendelt kiosztani. De e^t a segélyt az, ecsediek Thanhoffer Márton vállaji ispánhoz 1816 jul. 23-án írott levelükben visszautasították, mivel ők azt legfölebb megköszönni, nem pedig annak idején visszafizetni tudnák. «Nem is az volt az 1815-dik évben beterjesztett esdeklésünk czélja és tárgya —r írják ők — hanem hogy a nméltóságú gróf tutor a tőlünk ez előtt hat esztendővel elvett határt (értsd: a kisecsedi pusztát) nekünk bizonyos censusra adassa vissza, várjuk azért a nagyméltóságú gróf tutor végső kegyelmes válaszát.» 1817 április 11-én megint ő Felségéhez folyamodnak, a mely folyamodásuk majdnem egészen egy a gyámgondnok grófhoz 1815-ben benyújtott kérelmükkel. Ezen folyamodásra két királyi parancs is ment a vármegyére 1817 július 22-én 21,010. és 21,020. számok alatt. Az első az ecsedi uradalmi tisztek zsarnokoskodásáról kelt, a második pedig utasítja a vármegyét, hasson oda, hogy a földesuraság adjon földeket az ecsedieknek a megélhetésre. A vármegye 1817 szept. 4-én Csomay Pál táblabírót és főügyészt és Nagy György esküdtet kiküldötte, hogy barátságos úton bírja rá az uradalmat.