Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

get eresztettek a folyamodó ecsediekre, de közös az a nyomorúság más megyebeli lakosokkal is. Bizonyos az is, hogy most a folyamodó ecsediek kenyér dolgában leginkább a közel lévő puszta nyircsaholyi határból élősködnek, a hol legelőt és szántóföldeket is pénzért árendálnak vidéki földesuraságoktul. De kinek eshetne meg szive ezen makacs emberek sorsán ! a kik elszegényedett állapotjuknak — nem tekintvén az idők mostohaságát — egyedül maguk az okai! Mert a mikor 1799. évben és 1803-ban január 18-áról az 1577-ik szám alatt a nméltóságú helytartótanács az uradalmat oda utasította, hogy az ecsediekkel vagy örökös alkut tegyen, vagy ha a felek reá nem állanának, új urbariale regulamentumot készítsen, ugyanezen ecsedi nyughatatlan folyamodók megvetvén a gróf Károlyi családnak minden jóindulatját, mely szerint az az őket nem illető kisecsedi pusztában urbariale regulamentum mellett még akkor részeltette volna őket, nyakasán semmiféle urbáriumról hallani sem akartak. Következőképpen kényteleníttetett az uradalom őket szorosabban és egyedül a nagyecsedi lápos határra szorítni és határdombok hányásával Kis-Ecsed határát, a mitől se fizetni, se dolgozni nem akartak, és a mi a régi fejedelmek privilégiumában nem is foglaltatik, egyenesebben maga hasznára mint majorság földeket fordítani.»