Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

nek, vagy a főméltóságú magy. kir. helytartótanácsnak, vagy ő császári s királyi Felségének panaszkodni. Dehogy ezen panaszaink nem magát a méltóságos földesuraságot, hanem csak az uradalmi tiszt urakat tárgyazták, megtetszik az ide C) és D) alatt fektetett hajtalékoknak elhúzott soraiból. De nem is lehetett nékünk a méltóságos gróf Károlyiak ellen panaszunk, kiknek alattuk volt nyugodalmas és békességes állapotunkra mindenkor örvendezve tekintünk vissza, mert ha próbáltak is urbáriumra is húzni bennünket, azt törvényes urbarialis per által próbálták, nem törvény útján kívül, mely urbarialis perben, ha a főm. m. kir. helytartótanács kegyelmes A) és B) alatt való parancsolataiban mellénk állott, azon parancsolatoknak ellene magukat nem szegezték. A honnan mindazok a szomorú esetek és károk azóta találtak bennünket, mióta nagy emlékezetű s megkönnyezhetetlen grófunk, Károlyi József, meghalálozott s az uradalmi tiszt urak szabadabban űzhették tetszéseiket. » Ez utóbbi nyilatkozat éppen úgy hangzik, mintha az ecsediek néhai gróf Károlyi József özvegyét, született gróf Wartenbergi Waldstein Erzsébetet akarnák vádolni azért, hogy sorsuk az ő kormányzása alatt fordult rosszra, mivel szerintük «az uradalmi tisztek szabadabban űzhették tetszéseiket.)) A rendszerető és kötelességtudó grófné nemcsak