Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

mint gyermekeinek édes anyja, hanem 1803 óta mint azok természetes és törvényes gyámja is, a reá hárult nagy felelősség teljes tudatában minden igyekezetét arra fordította, hogy gyermekeinek jogait megvédje és sok rendezetlen jószágait jó rendbe hozza. Azért félretéve minden értelmi indokot és minden egyéb tekintetet, bár igazságosan, de rendíthetlen szigorral vezette a kormányrudat. Ez a czél és ezek a szempontok lebegtek szemei előtt az ecsediek ellen folytatott perben és akkor is, midőn a jobbágyi viszonyok szabályozásáról az 1809-dik év elején kiadta rendeletét, melynek igazi czélját és értelmét a következő módon tárja fel jószágkormányzója előtt: «Az urbarialis regulatióról kiadott rendeletemnek az a világos czélja, kívánságomnak pedig igaz értelme, hogy a jobbágyok tractamentuma akár urbáriummal, akár szerződéssel egyszer megállapíttatván, a jobbágyokkal való változó és az uraságnak sok alkalmatlanságot okozó bánás megszűnvén, az uraság gazdasága is helyes és megmozdíthatlan talpkőre építtessék, jövendőre pedig gyermekeimnek valahára regulázott jószágot adhassak által.» Ezért sürgette annyiszor és igen erélyesen az ecsedi per végleges lebonyolítását, de ebbeli törekvése és óhajtása az ecsedi lakosok szívós kitartásán és ellenszegülésén hajótörést szenvedett.