Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

azonban a vármegye 1805 *8-án azzal a fölterjesztéssel mellőz, hogy Nagy- és Kis-Ecsed mindig különálló helység, illetőleg terület volt, így csak indokolt a szept. 27-diki határjárás. A vármegye fölterjesztését s a% 1799-ben holott Héletet a helytartótanács 1805 június 8-án 14,^0. s%ám alatt jóváhagyta s egyúttal elrendelte, hogy a kik NagyEcsed lakosait helytelen folyamodásokra ingerlik, azok az ilyen igyekezetüktől keményen, királyi szóval eltiltassanak. így tehát legfelsőbb helyen is megnyervén a gróf Károlyi család az őt jogosan megillető és tulajdonkép nem is vitás birtokát: a kisecsedi pusztát és a szentmártoni pusztarészt, az árenda összegét fölemelte * s mivel ez nem volt ínyére a nagyecsedieknek, elhatározta, hogy ő maga fogja ezeket majorságilag használni és ezt 1808 áprillis 27-én Rápolthi Nagy György szolgabíró útján közhírré tétetvén, meg is intette a lakosokat, hogy ne akadályozzák ebbeli törekvését, mert hisz az árendát már föl* Az uradalmi gazdasági szék 1808 febr. 12-én fölhívta az ecsedieket, hogy a február 16-án Nagy-Károlyban tartandó ülésre reggeli kilencz órára jöjjenek be és írásban mutassák be nyilatkozataikat arról, vájjon akarják-e továbbra is árendában tartani a kisecsedi pusztát oly föltétel mellett, hogy azon pusztának minden használható holdjáért 30 krajczárt fizetnek, azonfölül a Hetehegyen 60 öl fát vágnak s azt Vállajra behordják.