Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

Ezzel a nagyecsediek minősítési kérdése el volt intézve. Ügyvédekben és roszakaratú izgatókban akkor sem volt hiány, jutott közülük az ecsedieknek is egynehány, a kik mivel a kisecsedi pusztáról sem a. lefolyt perben, sem a helytartótanács rendeleteiben szó sem volt, elhitették az ecsediekkel, hogy ez a puszta tulajdonképpen sohasem létezett, annak külön határa sohasem volt, mert Nagy-Ecsed határába tartozott. Ezt is a Báthory Gábor és Rákóczy György-féle kiváltságlevelekből magyarázták ki és állításuk nagyobb hiteléül az egri káptalan levéltárából egy 1427-diki határjárólevél hiteles másolatát szerezték meg, melyben szintén semmi említés nem fordul elő Kis-Ecsedről; világos tehát — szerintük — hogy «a nagy- és kisecsedi határt ezen metalis levél külön nem említi, a minthogy külön határa Kis-Ecsednek Nagy-Ecsedétől sohasem is volt.» E balhiedelembe annyira beleélték magukat az ecsedi lakosok, hogy az úgyszólván beléjük csontosodott. Azért idővel az általuk csekély haszonbérért bírt kisecsedi pusztát egészen elfoglalták, úgy, hogy — a mint látni fogjuk — azt per útján birói határjárással és karhatalommal kellett tőlük visszafoglalni. Az ecsediek tanácsadóinak nem kellett volna