Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
3. Az Archivum Regni és az Országos Levéltár - Pusztulás és újjáépítés
14 3. AZ ARCHIVUM REGNI ÉS AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR mind a falfestmények többsége elpusztult. Súlyosan károsodtak a Horthy Miklóst és Kle- belsberget egy tanyai iskola átadásánál ábrázoló festmények (triptichon), a kutatóteremben található falképek, amelyek a magyar levéltártörténet egyes részleteit mutatták be, illetve mintegy enciklopédiáját adták a magyar uralkodóknak és szenteknek. A negyedik emeleti mennyezetet díszítő szekkó, amely a nemzet, Magyarország tragikus sorsát szimbolizálva a szarkofágra kiterített országot ábrázolta, körülötte ellenségeivel, fölötte jobb jövőért imádkozó angyalokkal, szintén megsérült. E műről jelenleg még vázlattal sem rendelkezünk, csak elmondás alapján rekonstruálhatjuk képi világát. Az 1940-es évek végének felfogása szerint ez irredentának, revizionistának számított, így esetleges újrafestése fel sem merülhetett, vélhetően már a háború után átfestették. A háborút követően a szakmai munka is újraindult az 1949-ben 50 fős személyi létszámú intézményben. Iratátvételekre került sor - 1945 és 1949 között az iratok mennyisége mintegy 10%-kal gyarapodott - elkezdődött a segédletek készítése, és 1947-től a korábbihoz képest tízszeres teljesítménnyel ismét folyt a mikrofilmezés. Megkezdődött a nagyszabású, négy sorozat keretében tervezett kiadványprogram végrehajtása (I. Levéltári leltárak, II. Forrás- kiadványok, III. Hatóság- és hivataltörténet, IV. Levéltártörténet, történeti segédtudományok). Az Országos Levéltár ezekben a nehéz években sokat tett a veszélybe került családi levéltárak megmentéséért, és fellépett a megyei iratok védelmében. 1946. március 18-án az Országos Levéltár kérésére a Belügyminiszter utasította a törvényhatóságok vezetőit, hogy a megmaradt vármegyei, városi, községi levéltárak anyagát helyezzék biztonságba. így próbáltak bizonyos szervezett iratbegyűjtést, iratvédelmet megvalósítani. Ennek ellenére sok értékes irat pusztult el a „papírgyűjtés kapcsán eszközölt" selejtezések során. A makói levéltárban például 1948-49-ben, ezen a címen 8420 kg iratanyagot selejteztek, főleg árvaszéki, adóhivatali és községi bírói iratokat. Az 1950. évi 29. tvr. megszüntette a káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltárait és elrendelte, hogy anyagukat a kerületi állami levéltárak vegyék át. A szerzetesrendek feloszlatása után - néhány kivétellel - a szerzetesi levéltárak is megszűntek, anyaguk zöme az államosításokkal kapcsolatos zűrzavarban elkallódott, kisebb részüket sikerült a szerzeteseknek, esetleg a területileg illetékes állami levéltáraknak begyűjteniük. A fordulat éve az intézmény vezetését sem hagyta érintetlenül. Jánossy Dénes (1891-1966) főigazgatót 1949-ben eltávolították, megfosztották akadémikusi címétől, az új vezető Ember Győző (1909-1993) lett, aki csaknem három évtizeden át, 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig látta el a rendszer megelégedésére a főigazgatói teendőket. A kommunista hatalom központosító törekvéseinek megfelelően 1950-ben a levéltárak közvetlen irányítására létrehozták a Levéltárak Országos Központját és alárendelték az államosított megyei és városi levéltárakkal együtt az Országos Levéltárat is. Az állami levéltárak általában a megyeszékhelyen jöttek létre, magukba foglalva a régi megyei, városi, községi levéltárak anyagát. A megyei állami levéltárak így közvetlen kapcsolatot tarthattak fenn a megyei állami szervekkel. A teljesen centralizált irányítás 1968-ig állt fenn. Jelentősen bővült a levéltári feladatkör: az iratoknak keletkezésük után öt-tíz évvel már levéltárba kellett kerülniük, s a levéltárak kötelessége lett az állami, a tanácsi és a gazdasági szervek iratselejtezéseiben való közreműködés. Az Országos Levéltár korábban erősen történettudományi intézet jellege ekkor szűnt meg. Az intézmény egyébként - leszámítva az 1956-1957. évi rövid időszakot, amikor a minisztertanács volt a felügyeleti szerve - a kulturális minisztérium főfelügyelete alatt maradt ezután is. Az 1956-os forradalom leverésének napjaiban az 1945. évinél is szörnyűbb csapás érte az intézményt. Egy, a Margitszigeten állomásozó szovjet tüzérüteg november 6-án tüzet nyitott az épületre, s az eltalált nyugati épületszárny több emeletének iratai két napig izzottak, miután az oltani igyekvőkre is rálőttek. Közel kilencezer folyóméter levéltári anyag pusztult el.
