Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
3. Az Archivum Regni és az Országos Levéltár - Erős állam, modern közigazgatás, szervezett levéltár - A levéltárak szerepének átalakulása
A levéltárak szerepének átalakulása 9 idején, amikor nem működött országgyűlés, nem volt nádor és országbíró, szünetelt a régi Országos Levéltár anyagának gyarapodása. A 350-400 iratfolyóméter terjedelmű levéltári anyagot őrző intézmény fölött lassan eljárt az idő, és amikor az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követően helyreállt a parlamentnek felelős magyar kormányzat, a történésztársadalom ismét kezdeményezte egy teljesen új „magyar királyi államlevéltár" létesítését. A Magyar Tudományos Akadémia összbizottsági ülésén Wenzel Gusztáv 1867. április 1-jén felolvasta a Történettudományi Osztály javaslatát egy országos levéltár kialakításáról. Javasolta, hogy más európai országok mintájára nálunk is állítsanak fel olyan országos levéltárat, amely az elmúlt korokból fennmaradt okmányokat egybefoglalja, azok gyakorlati és tudományos hasznosítását biztosítja mind a magánszemélyek, mind a kutatók számára. Az új országos levéltár összegyűjtötte volna az akkor szétszórtan, az egyes kormányszerveknél lévő iratokat, tehát a megszűnt kormányszékek levéltáraiban és regisztratúráiban lévő iratanyagot, az akkori országos levéltárat, az ország törvényhatóságaitól és a hiteleshelyeitől begyűjtendő országos érdekű iratokat. Ezen felül a magánlevéltárak birtokosait is fel kívánták szólítani, hogy közérdekű vagy közjogi okmányaikat adják be a felállítandó új országos levéltárba. A javaslat szerint minden iratot eredetiben kellett volna beszolgáltatni, és a volt tulajdonosok hiteles másolatot kaptak volna. 1874. szeptember 19-én a Minisztertanács elrendelte, hogy az Országos Levéltárnak rendeljék alá a volt kormányhatóságok levéltárait és irattárait, továbbá az időközben Budapestre szállított magyar és erdélyi kancelláriai, valamint erdélyi főkormányszéki levéltárakat. Ezzel a felsorolt levéltárakat egyesítették a régi Országos Levéltárral. így jött létre az új Országos Levéltár, amelynek élére Pauler Tivadar igazságügy-miniszter fiát, Pauler Gyulát nevezték ki. A kiegyezés után a törvényhatóságok rendezéséről kiadott 1870. évi XLII. te., valamint az ennek nyomán 1871-ben készített vármegyei szabályrendeletek meghatározták a vármegyei levéltárnokok feladat- és hatáskörét. A törvénycikk a levéltárost a törvényhatóság központi tisztviselői közé sorolta, akit a főispán nevezett ki. Az 1871-ben jóváhagyott vármegyei szabály- rendelet szerint a levéltárnok a megyei levéltár felelős őre és a főjegyző felügyelete alatt állt. A polgári kor kezdete korszakváltás volt a magyar levéltárak történetében is. A levéltár nem csupán jogbiztosító iratok őrzőhelye volt, amelybe külső személyt nem, vagy csak különleges esetben engedtek be, hanem fokozatosan történelmi források kincsestára is lett, ahol jól vagy kevésbé jól képzett történészek és kutatók immár egyre nagyobb számban fordultak meg - a levéltárak ezzel a történettudomány műhelyeivé váltak. Kezdetben ez inkább csak az 1874-ben megalakult Magyar Országos Levéltárban vetődött fel, de fokozatosan hatást gyakorolt az inkább hivatali feladatokat ellátó megyei és városi levéltárakra is. A szakma kitűnő mesterei ott voltak a magyar történettudomány nagy vállalkozásainál, és minden megyében, az egyházaknál a levéltárosok forrásfeltárással és kiadással, nagyigényű tudományos feldolgozások készítésével szolgálták a kifejlődő modern történet- és levéltártudományt egyaránt. Pauler Gyula (1841-1903) közel harminc éven át állt az Országos Levéltár élén. Kinevezése után nyugat-európai tanulmányutat tett, amelynek során több országban tanulmányozta a levéltárak szervezetét és munkáját. Külföldi tapasztalatait felhasználva fogott hozzá a levéltár megszervezéséhez. Az intézmény 1874-ben tízezer iratfolyóméter levéltári anyagot őrzött. Ez az állomány az 1870-es évek második felében jelentősen, később kisebb mértékben gyarapodott. 1903-ban már 15 ezer iratfolyóméter levéltári anyag sorakozott a raktárak polcain. A levéltár mostoha körülmények között működött ezekben az évtizedekben. A különböző levéltár testekben fennmaradt 1526 előtt keletkezett iratok (oklevelek) kiemelésével és egy gyűjteménybe történő összevonásával az 1890-es évekre létrejött a mai Diplomatikai Levéltár magja, a középkori oklevelek gyűjteménye. Ennek első darabja, az intézményben őrzött legrégibb eredeti oklevél, 1109-ből való.
