Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
módszertanára vonatkozó munkákat mellőztük. Felsorolásunk így is vázlatos, teljességre e kötet végén található bibliográfiában törekedtünk. A középkor statisztikai irodalmáról nincs tudomásunk. Az újkorban a reformáció, az újkor kereskedő, vállalkozó szelleme, a közlekedés, a technika fejlődése s ezzel együtt a társadalmi és gazdasági élet közvetlen megismerésének lehetősége, nem utolsó sorban az állami kizsákmányolás fokozása azok a tényezők, amelyek a statisztika művelését megindítják. A XVI. században Róma, Firenze, Velence a statisztika művelésének központja. A XVII—XVIII. században Németország lesz a központ. A német statisztikusok Conring Hermannal, a leíró statisztika megalapítójával, Achenwallal, Schlözerrel, Büschinggel, Sprengellel, Luederrel jelentős hatást gyakorolnak a magyar statisztikai irodalom kialakulására is. Az olasz statisztika és a német iskola hatása látszik a magyarországi, illetve Magyarországra vonatkozó statisztikai irodalom első termékein, amelyek feladatuknak az állam nevezetességeinek, az állam politikai, földrajzi, közjogi helyzetének a leírását tartják. Magyarország ilyen irányú rövid leírását kapjuk Lazius Wolf: Des Königreichs Ungarn sammt seinen eingeleibten handl. gründl. corographica Beschreibung 1556, Botero: Relationi Universali divise in quattro parti 1589. c. munkájában. A Botero kötetet megelőzi időrendben a magyar Honter Jánosnak verses formában megírt munkája: Rudimentorum Cosmographicorum Joan. Honteri Coroniensis libri III. cum tabellis elagantissimis Tiguri 1562, mely térképet is közöl. A XVII. századi munkák közül kiemelkedik a strassburgi egyetemen tanult pozsonyi származású Schödel Marton Disquisitio historico-politica de Regno Hungáriáé 1629 munkája. (Második kiadását Behamb adta ki: Notitia Hungáriáé antiquo- modernae címen Strassburgban, 1676-ban.) Az amsterdami Elsevir nyomdász testvérek 36 kötetben 34 állam leírását adják. A Magyarországra vonatkozó kötet címe Respublica et Status regni Hungáriáé Ex officina Elseviriana 1634. Ugyancsak Magyarország ismertetését hozza a német Zeiler Márton: Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn 1664 c. munkájában. Magyarországon a leíró statisztika első kimagasló alakja Bél Mátyás. Munkái: Hungáriáé antiquae et novae Prodromus 1723, Adparatus ad Históriám Hungáriáé, 1735, Notitia Hungáriáé novae I—V. kötete 1735—1742. Főművéhez, a Notitia Hungáriáé Novae c. munkájának adatgyűjtési munkájához III. Károly is segítséget adott, amennyiben elrendelte, hogy a megyék Bél Mátyás számára szolgáltassanak adatokat. Egyben a kor leghíresebb mérnökét, Mikovinyi Sámuelt bízta meg a megyei térképek elkészítésével. Bél Mátyás munkái a leíró irányzatnak megfelelően kiterjednek a megye fizikai, gazdasági és társadalmi viszonyainak a leírására. Adatot a leíró iskola irányzatának megfelelően keveset tartalmaznak. Nyomtatásban Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest, Pilis, Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Nagy- és Kishont és Mosón megyék jelentek meg. A többi megye leírása kéziratban maradt fenn. Ezeket az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. A kéziratok alapján készült a XVIII. század egyik legkeresettebb munkája, Tomka Szászky Compendium Hungáriáé Geographica-ja. Valamivel Bél Mátyás munkája előtt jelent meg Csáki Miklós Topographia magni regni Hungáriáé cum adnexis regnis tum etiam provinciis c. munkája (1718), mely Bonbardi jezsuita pap előadásai alapján készült. A megyék, a városok és nevezetesebb községek főbb történelmi és életrajzi adatait írja le. Említésre méltó latin nyelvű munkák még e korban Szentiványi Márton: Dissertatio paralipomenica rerum memorabilium Hungáriáé, 1699, Szászky:
