Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
feldolgozási rendszerről, elemzésről legtöbbször még szó sem lehetett. Az összehasonlítás kérdése, a fejlődés, változás megállapításának az igénye még fel sem merült az összeírások legtöbbjével szemben. Ezt a munkát a statisztika mai fejlett módszereivel utólag kell elvégezni. Tágabb értelemben történeti statisztikának nevezzük azt a munkát is, melyet akkor végzünk, mikor a hivatalos statisztika régebbi adataiból készítünk újszerű feldolgozást vagy értékelést. Tágabb értelemben nemcsak az írásos történeti forrásokból végrehajtott feldolgozásokat, hanem pl. a sírfeltárásoknak statisztikai módszerrel történő feldolgozását is ideszámíthatjuk. 2. A történeti statisztikai kutatás eredményei és feladatai A statisztikai tevékenység végigkíséri az emberiség történetét, lényegében az emberi művelődés velejárója. Az egyes népek kultúrájának bizonyos fokmérője az összeírási tevékenység is, mely az összeírás tárgyának, az adatgyűjtés módozatainak megfelelően bepillantást enged az elmúlt évszázadok társadalmi és gazdasági viszonyaiba. A statisztika az emberi művelődés megindulásától kezdve hasznos segítőtársa az embernek a gazdasági és társadalmi viszonyok megismeréséhez, az élet okszerű berendezéséhez. Perzsiában, Kínában már jóval időszámításunk előtt gyűjtöttek népességi, katonai, pénzügyi adatokat. A zsidóknál és Egyiptomban fontos állami intézkedések alapja volt a népszámlálás. A római cenzusok, melyeket kezdetben minden ötödik, később minden 10. és 15. évben ismételtek, népességi és adózási célokat szolgáltak. A középkorban Nagy Károly a császári kamarai jószágokról készíttet összeírásokat. Hódító Vilmos (Domesday Book) és II. Frigyes ugyancsak összeíratta a koronajavakat. A Velencei köztársaság követi jelentésekben az akkor ismert világ államairól gyűjtött adatokat. Velencében a fegyverviselő népességet már 1338-tól összeírják. II. Fülöp spanyol király 1575-ben 57 kérdést intéz a püspökökhöz az egyházkerület állapotára vonatkozólag. IV. Henrik francia király uralkodása alatt Sully egy külön statisztikai irodát állít fel. A statisztikai összeírások fejlődése szempontjából nagyjelentőségű az anyakönyvek bevezetése. Az újkorban a statisztikai tevékenység egyre jobban kiszélesedik. A reformáció idejétől kezdve előbb a katolikus, majd a protestáns államokban honosítják meg az anyakönyvek vezetését. A népmozgalmi adatok feljegyzése, vezetése a statisztikai vizsgálatok újabb fejezetét nyitja meg. Az egyházi és világi vezetők, a kormányzati és közigazgatási feladatok szaporodásával egyre többet akarnak tudni az igazgatásuk alatt álló terület és népesség viszonyairól. Mindezek a kívánságok újabb és újabb összeírások létrejöttét jelentik. Nem feladatunk, hogy a statisztikai tevékenység kezdeti megnyilvánulását nemzetközi méretekben megvizsgáljuk, azt Beloch, Hildebrand, Moreau de Jonnés Gabaglio, Mischler, Inama Sternegg, K. Bücher, G. B. SalvionÍ,Cibrario, Láng Lajos írásaiból viszonylag behatóan ismerjük. 4 Feladatként csupán a történeti statisztika magyarországi művelése előzményeinek ismertetését tűztük ki. Helyenként természetesen elkerülhetetlenül egybefonódik a statisztika története és a történeti statisztika kérdése. Arra törekedtünk, hogy a statisztika gazdag irodalmából mégis inkább a számszerű adatokat tartalmazó munkákat emeljük ki, a statisztika elméletére és