Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
hogy van még más forrás is a XVIII. század első évtizedeitől kezdve hazánk népességi képének feldolgozásához. Rendelkezésre állnak az egyházi levéltárakban a Canonica Visitatiók és a Conscriptio Animarumok, amelyek a XVIII. századra megbízhatóbb forrásai hazánk demográfiai viszonyai tanulmányozásának. Példaszerűen az alábbi táblán néhány pestmegyei község népességszámának az alakulását mutatjuk be a XVIII. század elejétől a hivatalos népszámlálásokig. Az egyházi összeírások anyagának a feldolgozása módot ad megyei és országos vizsgálatokra isi Néhány Pest megyei község népességének alakulása 1731—1869 Név 1731 *) 1757») 1760!) 1780 *) 1828 2 ) 1857 3 ) 1869 4 ) Püspökszilágy 212 371 422 785 799 715 532 253 632 848 823 1004 109 345 495 1001 1178 1222 Püspökhatvan 384 559 559 1333 1206 1224 Kosd 229 350 486 1303 1351 1610 139 150 248 268 388 423 482 75 107 468 610 1079 1203 1132 1) Váci Levéltár. C. A. I. Litt. Alth. 2 ) Ludovicus Nagy: Notitiae Politico-Geographico-Statisticae, Buda 1828. 8 ) Magyarország és Erdély községeinek népessége, Budapest; 1857, kézirat a KSH. könyvtárában. *) Magyar Statisztikai Közlemények 83. sz. 1930. Acsády a nemes családtagok számát 5, a jobbágycsaládoknál a családtagok számát 6-nak fogta fel. Az összeírásokban nem szereplő nemességet és papságot 5%-ra, a parasztságot 20—50%-ra becsülte, attól függően, hogy a százalékarány megállapításához az urbáriumokban mekkora volt a földesúr hatalma alatt álló parasztság száma. Acsády számításába egyrészt az a hiba csúszott, hogy hitt az átlag mindenhatóságában, figyelmen kívül hagyta az átlagtól való eltéréseket. Előre kialakította az átlagszámot, mielőtt széleskörű vizsgálat alapján meggyőződött volna az átlag helyességéről. Számításába, amint ezt korábban már Szabó István és Móricz Miklós 42 kimutatta, e kötetben pedig Dávid Zoltán vizsgálja, több hiba csúszott. A portaszám 1715—20 körül már fiktív értékű volt. Az összeírás elsősorban a földterület megállapítását célozta. A népességszám megállapításánál figyelmen kívül hagyta az urbáriumokban nem szereplő földesúri tisztviselők, valamint a cseléd- és szolga nép számát. Ezek számaránya pedig több százezer lehetett a XVI—XVII. századi földesúri majorsági gazdálkodás fejlődése következtében. A népességszám kiszámításánál a rendelkezésre álló két összeírás, az 1715. és 1720. évi közül inkább az utóbbit fogadta el, miután ez kisebbnek tüntette fel az egyes községek népességét. A török idők pusztításai Acsádyt arra inspirálták, hogy inkább ezt a kisebb, 1720. évi adatot fogadja el számítási alapnak.
