Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

Már a XV. század közepén törvények (1468. XIV. te, 1474. IV. tc.) említik, hogy a jobbágyok a rovok elől megszöknek. 1468. XIV. tc: ,,Nec jobbagiones possint ire etiam iuxta consuetudinem regni et si recesserint, ibi solvant, ubi fuerint inventi."

37 Egyes alföldi városoknál az adózás ellen a külterületekre történő kiköltözés olyan méreteket vesz, hogy a városi tanácsnak meg kell tiltani a külterületekre történő kiköltözést. így különösen Debrecen és Kecskemét tanácsa foglalkozott ismételten a tanyai település megtiltásával. 1780. március 23-án ezt olvassuk egyik kecskeméti jegyzőkönyvben: ,,A szőlőbeli lakosok a városnak sokszori statútuma ellen nemcsak nyáron, hanem egész esztendeig, sőt esztendőkig lakni tapasztaltattak, amely egyedül a város terhei hordozásának elusiójára és több szőlősgazdáknak prejudiciumára szolgál. A feljebb specifikált statútum renováltatván végeztetett, hogy most ugyan a kémények és az házukban levő kementzék levonattassanak, ha pedig ténylegesen akarnak bejönni, a házaik demoliáltassanak."

38 A külterületre történő kiköltözés mellett másik módja az összeírás és adózás elleni védekezésnek az összeköltözés. Acsády Ignác „Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt" c. jeles művében említi: „Csökken az összeírt jobbágyok száma nem utolsó sorban azért is, mert századok folyamán egyre gyakoribb jelenség lesz, hogy a földesúr a jobbágyait megfosztja termelő eszközeitől s gazdaságukat majorságához kapcsolja.** Előfordul, hogy egyes földesurak nem engedik be birtokaikra a királyi adószedőket. Inkább egy összegben kifizetik a kivetett előző évi adót s jobbágyaikon azt saját maguk hajtják be. A földesúr telkes jobbágyát nem egyszer az összeírás alkalmával cselédnek mondja, így bújva ki az adófizetés kötelezettsége elől. Nem kis nehézséget jelentett az összeírás során a helységek elnevezésében fennálló rendezetlen állapot sem. Többszáz számba ment az általános nevű helységek száma. Egy-egy megyén belül is jelentős volt az azonos nevű települések száma. Ezek a megyei összesítők során sok nehézséget okoztak. (Némi támpontot nyújt a helységek azonosítására az összeíró útjának megfejtése. Ha az összesítés a dicatör útját jelzi, az azonos nevű községek topográfiai helyének megfejtése egyszerűvé válik a szomszédos községek névalakjai alapján.) Csökkenti az adatok értékét az, hogy az összeírok a helyi viszonyokkal nem voltak ismerősek, A legtöbb esetben más megyebeli, sokszor idegen nemzetiségű egyénekre volt bízva az összeírás munkája. Az 1715—20-as összeírás értékelésével kapcsolatban írja Egyed Ferenc: „Nem is lehetett jó vagy legalább is teljes, mert az összeírást a megyei viszonyokban egészen járatlan emberek végezték. Ezért történhetett meg, hogy megyénkben mindkét összeírás alkalmával több falu kimaradt. Nem sikerülhetett azért sem, mert ezek az összeírok nyáron végezték az összeírást, amikor is tág tere nyílott a lakók szökésének az összeírás elől."

39 Jelentős hibaforrás az is, hogy az összeírás lebonyolítására nem állott annyi idő rendelkezésre, hogy az összeíró biztos házról házra járva kikérdezhette volna a jobbágyokat, személyesen győződhetett volna meg a bevallott adatok helyességéről. A legtöbb esetben kénytelenek voltak helyi szakértők bevonásával megbecsülni az adatokat.