Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
Sok esetben olyan ingadozást mutatnak az egymás után következő évek adatai, hogy azok egyenesen a dicatorok munkájának lelkiismeretlenségét, az ellenőrzés lazaságát tükrözik. Vannak összeírások, s ez a fennmaradt Összeírásokból megállapítható, melyek mintaképei a lelkiismeretességnek. Egyes összeírok nemcsak az adóköteles háztartásokat írták össze, hanem a cselédeket, szabadosokat, bírókat, pásztorokat stb., egyszóval a mezőgazdasággal foglalkozó teljes népességet. Más dicatorok viszont visszaéltek megbízatásukkal, s vagy vesztegetés folytán, vagy elnézésből, vagy lelkiismeretlenségből nem fordítottak kellő gondot az összeírás munkájára. A földesúri összeírásokra, az urbáriumokra, egyházi, valamint a XIX. századi összeírásokra a fenti megállapítások már nem érvényesek. A földesúri ellenőrzést nehezen lehetett kijátszani. Megbízható embereket állított összeíróknak, olyanokat, akik jól ismerték az úrbéres jobbágyság helyzetét. Innen van az eltérés az ugyanazon időből származó urbárium és a dica- vagy dézsmajegyzék adatai között. Az egyházi összeírások — amennyiben azok nem katonai célra készültek — általában megbízhatók. Az egyes vallásfelekezetek lelkészei e korban jól ismerték a működési területükön élő népesség számát és összetételét. A katonai célú összeírásoknál már más a helyzet. A lakosság arra törekedett, hogy lehetőleg kivonja magát a hadkötelezettség alól, ezért az adatok a valóságosnál általában kisebbek. A történeti statisztikai összeírások megbízhatóságának forrásértékével kapcsolatos fenti megállapítások nem kis nehézséget jelentenek a feldolgozás és értékelés során. Mi tehát az első feladatunk a történeti statisztikai adatok feldolgozása előtt? Elsősorban az, hogy megismerjük a történeti statisztika forrásait, az összeírások tartalmát, forrásértékét. Addig, amíg ez a munka nincs elvégezve, nem foghatunk hoz^á az egyes források feldolgozásához és felhasználásához- Csakis az anyag megismerése után, a fogalmak egyértelmű meghatározása, esetleg az adatok egységes mértékegységre történő átszámítása után történhet meg az anyag feldolgozása. A fogalmi kérdések tisztázása során ugranak ki azok a hiányosságok, amelyek az összeírás felhasználhatóságát nehezítik vagy lehetetlenné teszik. Pl. ha az 1828-as összeírásban a jobbágyság gazdasági helyzetét tanulmányozzuk, kiderül, hogy annak ellenére, hogy az adózó lakosságnak teljes egészében szerepelnie kellene az összeírásban, különböző rendelkezések következtében a lakosság bizonyos rétege mentességet kapott. (A nemesség, papság, az úrbéri telkeken élő és ipart, kereskedést űző nemesség mellett a tanítók, tanárok, tisztviselők, cselédek, bányamunkások, elbocsátott katonák, végül a testi fogyatékosok.) Csak gondos, előzetes tanulmányozás után lehet eldönteni azt, hogy a rendelkezésre álló anyag számait hogyan lehet feldolgozni és belőlük a kor társadalmi és gazdasági viszonyaira megbízható következtetéseket tenni. Nem mindegy, hogy az összeírás összesített adatait használjuk-e fel elemzés és értékelés céljaira, vagy pedig az összeírási lajstrom egyes sorait kérdőívekre átvive, kicédulázva az egyes kérdések gondos tanulmányozása közös mértékegységre történő átszámítása után. Nem mindegy az, hogy egy-egy forrás vagy forráscsoport teljes feldolgozási anyaga alapján kívánunk következtetéseket levonni, vagy pedig részleges, esetleg reprezentatív kiválasztás útján fogunk hozzá a feldolgozáshoz. 40 A modern adatgyűjtésnél az adatgyűjtés kérdéskörét legfőképpen célszerűségi és gazdaságossági szempontok korlátozzák. A történeti statisztikai anyagnál az első korlátot a forrásanyag szabja meg.
