Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bibliográfia

7. Családok, testületek és intézmények levéltárai. Készítette Bakács István. Bp. 1953. 250 1. 8. Helytartótanács levéltára. Készítette Paulinyi Oszkár. Bp. 1954. 662 1. 9. Filmtár. Készítette Ila Bálint. Bp. 1954. 227 1. A polgári korban (1867—1944) képződött levéltárak iratanyagáról az alapleltárak eddig csak kéziratban álltak rendelkezésre, a folyó évben sokszorosításban is megjelennek. Ugyanez áll a Gyűjtemények és a Térképtár alapleltáraira is. Az alapleltárak befejezése után megindította az Országos Levéltár a feudáliskori levéltárak részletes leltárainak munkálatait. Ezek a leltárak felfedik az anyagot létrehozó szerv történetét: feladatait és működését, ismertetik az általuk termelt levéltár kialakulását, rendszerét, sorsát és nagy részletességgel az anyag tartalmát. Bár a részletes leltáraknak sem feladata, hogy a kutató saját munkáját feleslegessé tegyék, hogy tárgyak szerint csoportosítva jelzetekkel közöljék a bizonyító anyagot, igen bő tárgyismertetésükre a kutató a legnagyobb biztonsággal támaszkodhatik anyaga kikeresésénél és összegyűjtésénél. Már elkészült a Helytartótanács levéltárának részletes leltára, kéziratban használható. Készülnek a leltárak a pénzügyigazgatási, az abszolutizmuskori, erdélyi, bírósági és regnicolaris levéltárakhoz. Nincsenek tervbe véve ilyen leltárak — legalábbis egyelőre — a családi és polgárikori levéltárakhoz, valamint a filmtárhoz. A családi levéltáraknál próbaképpen ugyan elkészítettek néhányat, helyesebbnek látszott azonban a bonyolult összetételű anyagról repertóriumokat (konspektus, áttekintő jegyzék) készíteni. A tárgyismertetéshez ti. egy-egy levéltár szinte teljes anyagát csomóról csomóra át kell nézni, ennek az átvizsgálásnak az eredményét tartalmazzák a repertóriumok és ezek alapján készülnek majd el a részletes leltárak. Az első konspektus a Festetichcsalád levéltáráról sokszorosításban már meg is jelent. (A Festetich-család keszthelyi levéltára, összeállította Bakács István. Bp. 1955. 140 1.). Az anyag mai rendjében és mai sorozatai szerint közli a tartalmi leírást. Az egyes sorozatok anyagát általános tartalmi ismertetés és az évkor megjelölése vezeti be. Utána —• az anyag természete szerint — részben csak csomónként, részben azonban csomókon belül iratonként sorolja fel az anyagot. Mivel ez a részletesebb felsorolás éppen községenkénti iratoknál, összeírásoknál és más statisztikai értékű dokumentumoknál jelentkezik, ezekből a konspektusokból a történeti statisztika kutatója egyes helységekig, egyes speciális témákig lemenőén nyerhet tájékoztatást. Az Országos Levéltár Térképtárában sok ezer kéziratos és nyomtatott térképet őriznek, zömmel a XVIII—XIX. századokból. Szerzők és helyek szerinti, valamint szakmutató segítségével használhatók. Szempontunkból különösen fontos a két utóbbi mutató. A helymutató tartalmazza a térképeken előforduló összes helységneveket, kivéve a megyei térképeket, melyeket csak megyénként tart nyilván. A szakmutatókból pedig meg lehet állapítani, hol szerepel városés falutérkép, bánya, várrom, hol vannak feltüntetve mezőgazdasági művelés szerint a forgók, ki lehet keresni az erdő-, út- és vízrajzi térképeket stb. Jelentek meg nyomtatásban igen j ó és részletes levéltárismertetések a Levéltári Közlemények hasábjain. (1923—1955. évfolyamok). Van közöttük országos levéltári anyagról, vidéki és egyházi levéltárak anyagáról, sőt külföldi levéltárakban őrzött magyar vonatkozású iratokról szóló ismertetés. Gyakrabban közöltek máig jól használható repertóriumokat Bakács István, Fekete Lajos, Fekete Nagy Antal, Főglein Antal, Ha Bálint, Iványi Béla, Lukcsics Pál stb. II. Központi Gazdasági Levéltár. Budapest. Ez a levéltár gyűjti és őrzi az országos vonatkozású gazdasági intézetek, vállalatok, bankok, szövetkezetek, bányatársulatok stb. irat nyagát. A feudáliskori gazdasági élet jelenségeit kutató tehát elsősorban itt találhat anyagot. Levéltárait három nagy csoportra osztja: 1. Szövetkezeti levéltárak (Kisbirtokosok Országos Szövetsége, Földhitelintézet stb.), 2. Pénzintézeti (bank-) levéltárak (Kereskedelmi, Hitel-, Hazai, Angol—Magyar Bank stb.), 3. Bányák, bányatársaságok és különböző ipari vállalatok levéltárai (Pécsi Szénbányák, Salgótarjáni Kőszénbánya stb.). Az anyag általában nem nyúlik a polgári kornál messzebbre, az 1860/70-es években kezdődik, csupán az ózdi műveknél őriznek egészen a XVI. század második feléig visszanyúló dokumentumokat, bár folyamatosan itt is csak 1853-tól vannak meg az iratok.