Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

JEGYZETEK 1 Az egyházi szervek által királyi parancsra már III. Károly, sőt I. Lipót idejében is végrehajtott „lélekösszeírásoktól" eltekintve. 2 Vö. Tanácsi jegyzőkönyv, 1848. I.'k. 939—948. 1. (Soproni Állami — korábban Városi — Levéltár). 3 Tanácsi jegyzőkönyv II. kötet 177—182.1. — Soproni Állami Levéltár. — Az összeírási lajstromok átadását kísérő irat tárgy-megjelölése: „Tudósítás Sopron Szab. k. Városában létező Népség és Választók összeírásáról." (Acta pol.-oec. Fasc. V. No. 12 194. k. Soproni Állami Levéltár). 4 A népszámlálással egyidőben a magyar kormány elrendelte a zsidó lakosság külön összeírását is, mégpedig családonként, minden hozzátartozókkal együtt. Ennek az összeírásnak a június 5-i tanácsülésen „Sopronban lakozó Izraelitáknak összeírása, 848-ki Május hó 31-én" címen bemutatott eredménye — 25 család, 127 lélek — 7 fővel volt alacsonyabb az általános népösszeírás megfelelő eredményénél. (Acta pol.-oec. Fasc. XXVI. No 3741.) 5 Éppen ezért az összeírás adatainak statisztikai feldolgozása során nem tartottuk meg az összeírás kerületi beosztását, hanem a feldolgozást a kicédulázott adat-anyag átrendezése után, a szokott kerületi beosztásban végeztük el. 6 Az adatok feldolgozásakor természetesen ezt a hibaforrást kiküszöböltük. 7 Az anyag hat fólió-füzetből áll és az 1848. fasc. V. Nr. 12 194. A—F betűk alatt van a Levéltárban elhelyezve. 8 Így p. o. az 1784—85. évi telekkönyv alapján 516 iparosnak foglalkozását lehetett megállapítani, ezek mellett azonban szerepel még 130 iparral foglalkozó egyén, kinek iparága egyáltalában nincs megnevezve. Az iparágakról nyújtott részletezés tehát nem öleli fel az összes iparosságot, és így a nyert számok sem adják az egész iparnak a képét. (Vö. Dr. Thirring Gusztáv: Sopron városa a XVIII. században. Sopron 1939. 229. 1.). 9 A szolgálati személyzetre vonatkozó adatok tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy azok nemcsak a tulajdonképpeni házicselédeket foglalják magukban, hanem a mesterembereknél lakó üzleti alkalmazottakat (segédeket és inasokat) is. 10 A felekezeti szempont először II. József népszámlálásaiban jelentkezett, de csak annyiban, hogy a zsidókat kellett külön kimutatni, ezeknek száma azonban akkor Sopronban olyan csekély volt (mindössze 6 lélek), hogy teljesen mellőzhető. 11 Erre legfeljebb más egykorú adatok alapján következtethetünk. 12 Ily esetek előfordultak akkor, amikor valamely főúri vagy nemesi család az összeírás alkalmával vidéki birtokán tartózkodott és így Sopronban sem őt, sem lakását nem írták össze. 13 Úgymint az 1805., 1814., 1820., 1821., 1823., 1830., 1831., 1838., 1840., 1841., 1842., 1843. és 1846. években. Vö. Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében. Budapest, 1903. Magy. Tud. Akadémia (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. XII. kötet, 10. szám); a részletes kimutatás a 106—111. lapon; — valamint: Sopron népességének fejlődése és összetétele (Magyar Statisztikai Szemle, IX. évf. 1931), a megfelelő adatok a 411—412. lapon. 14 Bredeczky (Bredetzky) Sámuel: Beytráge zur Topographie des Königreichs Ungern. II. Bándchen, Bécs, 1803. Az összeírás eredményei a 108. és 109. lapon. 15 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapot ja. Pest, 1836. I. kötet 264. lap. — Magyarország statisztikája. Pest, 1842. I. kötet 41. lap. — Magyarország leírása. Pest 1847. II. rész, 110. lap. — Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. IV. kötet 39. lap. — Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungáriáé. Buda 1828. című munkája I. kötetének 317. lapján 12 50l-re teszi Sopron lakosainak számát, ami — a felekezeti megoszlás tekintetében is — teljesen egyezik az 1830. évi nemtelen összeírás eredményeivel. Viszont a házak számának 1258-ban történt megállapítása teljesen hibás, mivel ez időben Sopronban (többrendbeli összeírás szerint) nem volt több 861 háznál s ezeknek száma csak 1869-ben emelkedett 1200 fölé.