Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében
16 Az előbbiben, amelybe mindössze csak 12 ház tartozott, a 28 lakást magába foglaló Festetichmajor idézte elő a magas átlagot, az utóbbiban pedig a Szent Mihály u. és Fövény verem körül csoportosuló kisebb házak nagyobb tömege okozta az átlag alacsony voltát. 17 Lásd erre vonatkozólag Sopron, Eger, Kecskemét, Jászberény és Makó városoknak II. József népszámlálásából eredő adatait dr. Thirring Gusztáv: Sopron városa a XVIII. században (Sopron, 1939.) című munkájának 52. lapján. 18 Minthogy egyes esetekben a lakásban szolgálati személyek és idegen tanulók is laktak, a két adat összege valamivel nagyobb, mint az idegen elemek által lakott lakások fentebb kimutatott száma. 19 A szélső értékek közti különbség a kisebb területi egységekben sokkal nagyobb: minimuma egy lakásra 3,1, maximuma pedig 6,1 fő. 20 Zavaró az is, hogy az adatgyűjtés említett rendszere — az esetleg más foglalkozású családtagok, szolgálati személyek stb. számának nem saját foglalkozásuknak, hanem a családfő foglalkozásának megfelelő csoportban való kimutatása — miatt az egyes foglalkozási főcsoportok és foglalkozások lélekszáma nem fedi teljesen a valóságot. 21 A foglalkozási csoportosítás lényegileg az 1930. ill. 1941. évi népszámlálás csoportosítási rendszerének megfelelően történt (a Központi Statisztikai Hivatal akkori népszámlálási személyzetének segítségével). 22 A vagyonukból élők (házbirtokosok) megfelelő részének ideszámítása esetében — amiről a továbbiakban lesz szó — az ipari és az őstermelő lakosság aránya kb. egyenlő szintet ér el. 23 Az ún. eltartottak így megállapított száma még mindig magában foglal 162 intézeti tagot, akikről nem állapítható meg, hogy voltaképpen keresők vagy eltartottak voltak-e és 317 idegen tanulót (kosztos diákot); ezek feltehetőleg általában nem soproni szülők gyermekei voltak. Ha ezt a két népességcsoportot adatainkból teljesen kivesszük, az ún. keresők aránya 40,4%-ra emelkedik, míg az ún. eltartottaké 59,6%-ra esik vissza; a száz keresőre számított 1848. évi eltartott arány ezen az alapon csupán 147-et ér el. 24 Itt még arra is utalunk, hogy az összeírási nyomtatvány szerint a háztartás feje nemcsak családapa, hanem a családanya is lehetett, — ami kisebb mértékben — a feleségek arányát is befolyásolhatta. 25 A felsorolás (8. sz. tábla) lényegileg az 1930., ill. 1941. évi népszámlálás foglalkozási feldolgozásának rendszerében készült. (Az összeállítás azokat a foglalkozásokat sorolja fel, amelyekben a népesség egész száma legalább 100 fő volt.)
