Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében
b) A halállomány. Adatok a lakásokról 1848-ban, mint az előző fejezetben közölt, a halállományról is képet nyújtó kis összeállítás mutatja, 920 lakott házat írtak össze a népszámlálást végrehajtó közegek. Ebben az összegben nem foglaltattak benne a Várkerületnek csak üzlethelyiségül szolgáló apró házai, valamint az a néhány ház, amely lakóinak (főleg nemeseknek) ideiglenes távolléte miatt nem került összeírás alá. Az összeírásból kihagyott házak száma azonban oly csekély volt, hogy ez a végső eredményt csak lényegtelenül módosíthatta. Nagyon természetes, hogy a város különböző kerületeiben és alkerületeiben talált házak nagyságra, befogadó képességre és minőségre nézve korántsem voltak azonosak, hanem nagyon is eltértek egymástól. Sajnos az 1848. évi összeírásból nem állapítható meg a házak magassága és így a házaknak a város külső képét leginkább jellemző emeleti megoszlását konkrét adatok alapján nem ismerjük. Bátran mondhatjuk azonban, hogy ez akkor, ha nem is volt teljesen ugyanaz, mint ma, de a maihoz aránylag igen erős mértékben hasonlított, mert a városfalon belül eső telkek már 1848-ban is szinte teljesen be voltak építve és ebben a régi házállományban azóta sem állott be — a legújabb idők háborús pusztításáig — feltűnőbb mértékű változás; nem úgy, mint a városfalon kívüli területen, amely csak a XIX. század hetvenes éveitől kezdve kezdett mind fokozódó mértékben beépülni és városiasodni. A házak nagyságának és minőségének jellemzésére azonban két ismérv már az 1848. évi népösszeírásban is rendelkezésre áll, úm. a házakban talált lakások száma és a házakban élő egyének lélekszáma. Mindkettőre vonatkozólag bő tájékoztatást nyújtanak az összeírás erre vonatkozó adatai. Hogyha nyers átlagban megállapítjuk az egy házra jutó lakások számát, úgy fő átlagként négy lakást találunk, és ez az átlag azoknak a nagy eltéréseknek ellenére, amelyek az egyes városrészek építkezésében felismerhetők, a város különböző részeiben aránylag kevéssé módosul. A legtöbb körzetnek egy házra jutó átlagos lakásszáma valamivel 4-en felül volt és nagyobb eltérést csak az I. fertály 3. alkerületében és a Il.-nak 3. alkerületében találunk. 16 A mai Várkerület külső házsorának általában nagyobb és népesebb épületei okozták, hogy az átlagos lakásszám a IV. fertály 1. alkerületében 4,9-re, a 2.-ban 5,0-re dagadt meg. Ezzel szemben a Várkerület belső oldalán, mely a várbástyára támaszkodó újabb keletkezésű és nagyrészt üzletül is szolgáló házakat foglalta magában, egy házra átlag csak 2,4 lakás jutott. Természetszerűleg alacsony volt ez az átlag a városfalon kívül épült és már jellegüknél fogva is kisebb házakban, ahol 2—3 lakásnál több csak elvétve jutott egy-egy házra és csupán Brennbergbányának tömegesebb elhelyezésre épült munkásházaiban haladta meg a 4-et (4,8). Jellemzőbb képet kapunk az egyes városrészeket vagy alkerületeket alkotó házak mivoltáról, ha azokat nagyságuk (azaz lakásaik száma) szerint kategóriákra osztjuk, és szemügyre vesszük, hogy az egyes nagyságkategóriák a házállománynak mekkora részét teszik. A nagyságkategóriák megoszlása, azoknak egymáshoz való aránya adja a kisebb-nagyobb városi jelleg mértékét, és ezzel rávilágít a városiasodásnak az egyes városrészekben felismerhető mértékére is. Ezt a vizsgálatot, sajnos, nem terjeszthetjük ki a város egész házállományára, mert a városfalon kívüli házaknak lakásaik száma szerinti megoszlását az összeírásnak már fentebb említett egyik kisebb fogyatékossága miatt nem ismerjük. így tehát ebben a vizsgálódásunkban a Belvárosnak és a Külvárosnak összesen 745 házára kell szorítkoznunk és erre kell alapítanunk az egész városra vonatkozó megállapításainkat. (E házak közül 5-nek a lakásszámát nem ismerjük és így részletezésünk 740 házra vonatkozik.)
