Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében
és családi állapotát, a családtagok számát, valamint a háztartásban élő szolgálati személyzetet és kosztos diákokat. 9 Mivel pedig minden egyes családról megállapítható, hogy mely házban lakott és abban a házban összesen hány lakás volt, ennélfogva a családok, illetőleg háztartások összetételét a legpontosabban megismerhetjük, megállapíthatjuk, hogy a családfő hány egyént tart el és a város mely részében és minő házban élt. Az egész népességnek olyan leírását bírjuk tehát ezen összeírás eredeti íveiben, amely a maga nemében páratlan, mert sem korábbról nincs semmiféle hasonló összeírás, sem pedig 1848-at követőleg, egészen a modern népszámlálásokig nem rendelkezünk olyan összeírással, amely az egész lakosságról és kivált annak foglalkozási viszonyairól ily tüzetes és teljességében egyedülálló képet nyújtana. Amennyiben ennek az összeírásnak anyaga az ország többi városában is fennmaradt volna, ennek alapján városaink 100 év előtti állapotáról társadalmi és gazdasági szempontból felbecsülhetetlen értékű tanulmányokat lehetne folytatni; de a soproni anyag egymagában is megérdemli a kutatók figyelmét és érdeklődésüket felkelteni a legnagyobb mértékben alkalmas. Az összeírásnak másik jelentősége abban rejlik, hogy név szerint ismerjük meg az összes családfőket vagyis a lakosságnak kereső tagjait — helyesebben a kereső családfőket — és így a rendelkezésre álló anyagban egyúttal oly családtörténeti anyagot is nyerünk, amely a város népességének kialakulása szempontjából, a családok fennállásának, régi családok eltűnésének és újak feltűnésének szempontjából rendkívül fontos. Népességleírási és népesedéstörténeti szempontokból fontos az a harmadik szempont is, amely az összeíráson elejétől kezdve végigvonul, ti. a felekezeti megoszlásnak feltüntetése. Családonként, illetőleg háztartásonként ki kellett ugyanis mutatni, hogy a lakásban összeírt egyének közül mennyi volt római katolikus, evangélikus, református, görög (keleti) vagy izraelita. Ilyformán olyan felekezeti statisztika állt elő, amely az egyes felekezeteknek városrészenként, sőt házanként és lakásonként való megoszlását is kiderítette, és amely fényt vetített arra is, hogy az egyes háztartásokon belül miként vegyültek a különböző felekezetek. Ebben a tekintetben az összeírás azért volt különösen fontos, mivel ez volt az első művelet, amely teljes részletességgel, topográfiai alapon megállapította a felekezeteknek létszámát és vegyülését. 10 Kétségtelen fogyatékossága az 1848. évi soproni népösszeírásnak, hogy lajstromai — eltérően a korszerű népszámlálások adatgyűjtőíveitől — csak a családfőket sorolják fel egyenként; a velük együtt lakó (családjukhoz, háztartásukhoz tartozó) családtagok és egyéb személyek száma tehát csupán családok (háztartások) szerint összefoglalóan áll rendelkezésre. Űgy, hogy az adatokból például a nem családfő keresők száma és foglalkozása sem hámozható ki. Egyébként is hiányoznak a lajsttomok rubrikáiból — hasonlóképpen az összeírás alapjában nem statisztikai célkitűzései miatt — olyan demográfiai adatok (nem, életkor stb.), amelyek a modern népszámlálásoknak legszervesebb tartozékai. E hiányokat azonban a rendelkezésre álló adatok részletessége bőven ellensúlyozza. Az összeírás házanként és azokon belül lakások szerint történt; összes eredményei tehát lakásonként állanak rendelkezésre, de házak szerint is összesíthetők. Mivel az összeírott lakások a házszámon belül folyószámmal láttattak el, az összeírásból minden nehézség nélkül megállapítható, hogy minden egyes házban hány lakás volt és hány lélek élt. A lakások nagyságáról (szobáik számáról) az összeírás nem közöl semmiféle adatot 11 ; de a lakásban élő személyek száma szerint a lakásokat kategóriákra lehet felosztani és bár a szobák számának ismerete nélkül az így nyert adatok a lakásviszonyokat nem jellemezhetik, leíró jelentőségük mégis van, különös tekintettel a rendkívüli háztartásokra (intézetekre).
