Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

II. Az 1819/20. évi erdélyi úrbéri összeírás 1 1791 : 64. tc. (3. pont). C. J.: Erdélyi törvények 1540—1848 : 550—3. o. 2 EK: AG. 1819:491. 3 A beosztásra nézve 1. Cziráky 1819. július 30-i átiratát Bánffy Györgyhöz és a gubernátor augusztus 1-i válaszának fogalmazványát (mindkettő: G. P. 1819 : 8052), valamint Cziráky 1819. augusztus 4-i újabb átiratát (G. P. 1819 : 8189.), amely szerint elfogadja a Bánffy által javasolt változtatásokat. 4 A szolgálatokat illető pontokra nézve általában azt jegyezte meg az utasítás, hogy ha egy falunak több földesura van, s jobbágyaik különbözőképpen teszik szolgálataikat, ezeket külön-külön kell feljegyezni. 5 „Példák által meg-világosított Jegyzés, mely szerént az Exequens Magistrátuálisoknak a' kilentz Pontok közzül a' negyedik pontra minden Helységnek Hasznak (Beneficium) vagy kára (Maleficium) felöl a' Colonusokat meg-kel kérdezni". 6 A rendezés lefolytatására vonatkozó előírások ismertetésénél nem tértünk ki egyrészt nagyszámú olyan részletre, amelyeknek bemutatása túlfeszítené az e dolgozat számára adott kereteket, másrészt azokra a részekre, amelyek az urbárium bevezetését illetik, minthogy a munkálat e részére már nem került sor. 7 G. P. 1819 : 10724. 8 G. P. 1819 : 11190. 9 L. 1819. november 20-án Bánffyhoz intézett átiratát. (G. P. 1819 : 11828.) 10 A kézirat tartalmát Cziráky 1819. december 26-án közölte a gubernátorral, megfelelő intézkedéseket kérve. (G. P. 1819 : 12702.) 11 A Conspectus ügyére 1.: G. Pr. 1820 : 62. és EK : TSPr. KKK. 47—8. 12 L.: Bánffy György gubernátor titkos elnöki iratai, 27 sz. 13 L. erre: G. P. 1820 : 5327. 14 L. erre: G. P. 1821 : 2559., 3349.; EK : AG. 1821 : 1248. 15 L . Miske József erdélyi udvari kancellár 1835. július 28-i felségelőterjesztését (EK : AG. 1826 :4020.). 16 G. P. 1822 : 10852. 17 A Conscriptio Czirákyana füzeteinek 4. pontja .(ahol ti. községi tulajdonról is történik említés) és az 5. pont szolgáltatja a perdöntő bizonyítékokat az erdélyi földközösség XIX. századi megléte vagy meg nem léte kérdésében: 1820 körül Erdély jobbágyhelységei közül a Tagányi által ismertetett Felvinc mellett csak két — szabad szász helységből jobbágyfaluvá lett — községben van meg jelentős mértékben a földközösség, s a szántókat és kaszálókat illetően még néhány tucat faluban találjuk meg maradványait. (L. erre nézve a szerző „Az erdélyi parasztság története 1790—1849" c. dolgozatának a földközösséget tárgyaló fejezetét.) 18 Minthogy az összeírás nem egészen három évvel a nagy éhínség vége után történt, a vallomások sok helyütt elsőrangú forrásai az inség és a vándormozgalom történetének. Jelzik: kik, mikor és hova költöztek el, vagy pusztultak el az ínség idején fellépő járványokban? (A fassio-kban egyebütt is találkozunk e súlyos évekre vonatkozó utalásokkal: az ínség előtt ' igával szolgált a jobbágy, most nincs állata; azokban az esztendőkben kipusztultak a szőlők, most legelőnek használják helyüket stb.) 19 Legfeljebb azt jegyezhetjük meg, hogy helyenként más természetű adatokat is beleszorítottak a táblázatokba (pl. a praediumokra vonatkozó rovatokba a parasztok szolgáltatásainak számadatait vezették be.)