Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
44 1750. aug. 20-i jelentésében a város beszámolt arról, hogy ott nagyszámú, Havasalföldről és Moldvából a legkülönbözőbb időpontban (van, aki 1750 tavaszán, van, aki 5—6 vagy még több éve) átjött pásztor (un. berszány) él; földművelést nem folytatnak, a polgári telkeken építettek maguknak lakást, s a város javaiból is csak a vízzel és erdőléssel élnek. Télre átcsapják juhaikat Moldovába, ott adóznak is róluk; tavasszal ismét az erdélyi havasokba vonulnak fel velük. Most az összeírást megneszelve nagy könyörgésbe, sírás-rívásba kezdtek s menekülni készülődnek. A Gubernium aztán vagus-ként irattá össze őket. 45 Idézünk Marosszék conscriptorai 1750. június 13-án, Mezőmadarasról kelt jelentéséből: „Mezőmadaras falunak kétféle köztulajdona van: szántók és kaszálók. Egy részüket sorsvetés útján kiosztják a birtokosok és adózók közt. Más részét pedig azok használják, akik appertinentia-tlan telkeket bírnak." De nemcsak ezzel a típussal találkozunk, hanem az egész szék közös birtokával is. 46 Kolozs megye felsőszováti megyegyűlése (1750. jún. 3.) pl. így ismerteti az adóösszeg megállapításának nehézségeit: 1. Szentmihály-napkor a falu számot vévén régi bírájától és esküdtjeitől, az elszámolás után összetörik a régi rovásokat, hogy elkerüljék összekeveredésüket az újakkal. 2. A különböző mentességek miatt az adózás nem egyenlő. 3. Az említett évek óta egyesek elhaltak, mások elköltöztek stb. 4. A rendes adó mellett még többféle pótadó nehezedik a parasztokra; ezek összegét megállapítani lehetetlen. (A jelentést l.:EK : AG. 1750 : 380.) 47 Az összeírás során felmerült problémák ismertetésénél a legtöbb esetben nem hivatkoztunk forrásokra, még kevésbé ezek lelőhelyére: ez nagyon elnyújtotta volna a tanulmány e részét. A levéltári jelzetek külön-külön feltüntetése ugyanide vezetett volna és nem is lett volna különösen eredményes. 1750-ben ti. még sem az Erdélyi Udvari Kancellária, sem a Gubernium levéltárában nincs ügyiratszerű iratkezelés. A mai irategységeket későbbi rendezés alakította ki. Ezenfelül, amennyiben egy irategység mégis egy exhibitumból, mellékleteiből és az elintézés-fogalmazványokból állt, a mellékletek tucatjaival van dolgunk. — így csak összefoglalóan jelezzük: hol található a most tárgyalt kérdés anyaga. A Gubernium Transsylvanicum (in Politicis) erősen selejtezett állagában az 1750 : 415. és 596. számok, az Erdélyi Udvari Kancelláriának e vonatkozásában sokszorosan gazdagabb anyagában az 1750 : 380, 382., 383. (ez alatt a két szám alatt található a leggazdagabb anyag), 386., 389., 391—7. számok (együtt kb. 2 fasciculus-nyi irat) szolgálnak forrásul. 48 A két natio felségelőterjesztését s vele együtt az ügy legtöbb érdemi iratát 1.: EK : AG. 1751 :440. és G. P. 1753 : 1113. 49 EK : AG. 1750 : 422. 50 EK : AG. 1750 : 425. 51 G. P. 1750 : 675. 52 A Gubernium ti. másodpéldányokat kért a törvényhatóságoktól, saját levéltárában való elhelyezésre. Ezeket használták fel a classificatio-nál. 53 EK : AG. 1751 : 438. 54 A rendelet a commercium szót használja, amely, mint ismeretes, ekkortájt mindenféle nem mezőgazdasági foglalkozás gyűjtőnevéül szolgált. Esetünkben azonban, mint a továbbiakból is látható lesz, indokolt a „kereskedelem"-mel való fordítás. 55 Amellett jól felduzzasztottá a bizottság létszámát: minden natio-ból 3—3 további személyt, Fogaras vidék és a városok részéről pedig egyet-egyet adott melléjük. (A rescriptumfogalmazványt 1.: EK : AG. 1752 : 49 1 /s.) 56 A rescriptum-ot 1.: G. P. 1753 :417. 57 A Gubernium külön felsorolt néhány további kiváltságos helyet (Szerdahely, Szászváros, Vajdahunyad, Alvinc,- Ujegyház, Nagysink, Kőhalom, Csíkszereda, Bereck „et alia id genus oppida"), amelyeket nem lehetett valódi vásárhelyeknek tekinteni. A Gubernium felségelőterjesztésének fogalmazványát 1.: G. P. 1753 : 417. 58 Olykor ezek a bejegyzések is alaposan megnőnek: a Hunyad megyei Felsőszálláspatakán egy egyházi nemes nem kevesebb, mint 43 személytől birtokolt több-kevesebb földet a legkülönbözőbb jogi formák közt. 59 EK : AG. 1750 : 406-7. sz. alatt. 60 Arra a nem érdektelen kérdésre, hogy hol nem engedik meg a mostoha természeti körülmények e két kenyérgabona termelését, az összeírás legfeljebb ha elvétve, a descriptio frontalis-ban ad választ. 20* 307
