Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
iratai stb. és a helységek beneficium-ainak és maleficium-ainak kivonata (e z az utóbb pontosan megegyezett a 4. kérdésre adott felelettel). A corpus-sal kapcsolatban még a következőket kívánnánk megjegyezni: Úrbéri összeírásról lévén szó, a conscriptio csak Erdély azon helységeit Öleli fel, ahol az úrbéri viszony fennállott, s ott is csak a jobbágynépességet. (A birtokosokat csak annyiban, hogy tájékozódhatunk: hol, mennyi jobbágyuk, úrbéres földjük stb. volt.) Az összeírás ma külön állagot képez az Erdélyi Levéltárak anyagában; ez a sorozat — egyes darabok hiányától eltekintve — teljesnek tekinthető. A hézagok kipótlására pedig némi segítséget nyújt az a körülmény, hogy Majláth György királyi biztos a körzetéhez tartozó helységek összeírásának másodpéldányait a gyulafehérvári káptalan levéltárában helyezte el, s ezek a levéltárak együtt szintén az Erdélyi Levéltárakba kerültek; ma külön sorozatot alkotnak benne, a némileg megtévesztő „Urbáriumok" felírással. 7. Az összeírás feldolgozhatósága történeti statisztikai szempontból Végezetül ismét arra kell kerítenünk a sort, hogy milyen anyagot nyújt összeírásunk a történeti statisztika számára. A Conscriptio Czirákyana-nak elsősorban fassio-része rendkívül értékes ebből a szempontból; azon belül is az 1-3. és a 4. pont. Hogy a beneficiumokra és maleficiumokra vonatkozó adatok felhasználásával kezdjük: már az ország mezőgazdasági területének művelési ágakra való bomlását is feltárhatjuk adataikból: a földművelés és az állattenyésztés területeit, méginkább az egyes földművelő területek termékeit. Kimutatható: hol milyen gabonafajták teremnek, hol található erősebb gyümölcstermelés, melyek a bortermelő vidékek. Elkülönülnek a parasztipar, a jobbágybányászat területei. A földművelés módjára nézve is többoldalú tájékoztatást nyerünk. Nemcsak az derül ki összeírásunkból, hogy hány fordulóra oszlik a határ, s lehet-e másodszor is kaszálni a réteket, hanem hogy művelhetők-e ekével, s ha igen, hány ökörrel a szántók, s mi az egyes gabonafajták és a kaszálók hozama. Részletesen értesülünk az összeírásból a parasztok községi tulajdonát illetően. Van-e legelőjük; ha már nincs, mik a bérelt legelő után szokásos járandóságok? Ugyanez áll az itatóhelyekre, az erdőkre, a makkoltatásra is. A történeti statisztika variánsok tucatjait állapíthatja meg a vonatkozások mindegyikében. A statisztika tárgyát képezhetik a községi jogok: hol, mennyi időre van kocsmajoga a parasztoknak, hol él a halászati, vadászati jog stb. Ha az erre vonatkozó adatokat alaposan ellenőrizni is kellene, mégis eredményeket lehetne elérni a paraszti árútermelés vizsgálata terén is: mely vidékekről milyen termékek kerülnek piacra? További fontos kérdés, amelyre nézve szintén felvilágosítást nyújt összeírásunk, a bérmunkáé. Melyek a napszámoskibocsátó területek, hová, milyen fajta munkára (mezőgazdasági, ipari vagy bányamunkára; a mezőgazdaság területén belül állandóbb jellegű idénymunkára — kapálás, kaszálás, aratás, szüret — vagy alkalmi jellegűekre — marhahajtás stb. —) járnak el a falusiak? Hol divik a kényszernapszám? Kimutatható az is, hogy mely területeken és mily feltételekkel folytatnak bérfuvarozást a parasztok. A másik adatcsoport, amelyet történeti-statisztikai szempontból elsősorban használhatunk, a jobbágyszolgáltatásokra vonatkozó. Itt ismét igen nagyszámú kombinációs lehetőséggel rendelkezünk elsősorban a robotot illetőleg.
