Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

veteményes, káposztás kertjeik vannak-e a parasztoknak? Fuvarozással, tutajozással tudnak-e keresetre szert tenni? Van-e hová napszámba járniok? Vannak-e a közelben „gyárak" (ami ez esetben kicsiny manufaktúrákat jelent)? Tudnak-e más útonmódon ipari munkával segíteni magukon (felvásárlóknak eladott készítmények vagy félkészítmények stb.)? Van-e a falunak kocsmája, ill. a parasztoknak kocsmáltatási joga, s ha igen, mikortól meddig? A halászat, vadászat megengedett dolog-e számukra? Van-e malmuk, mészégetőjük? Községi tulajdonnal rendelkeznek-e; miben áll ez és mennyi; milyen célra használják? Van-e az egyházközségnek tulajdona? Sok helyütt e pontban is feltüntették: milyen tized fizetésére kötelesek a parasztok? Másutt e rovatba került a lakosok különleges jövedelmeinek jelzése (pl. a bányászjobbágyok bánya jövedelméé). A maleficiumok ugyanezekre a kérdésekre vonatkozó negatív adatokat közöltek: a határ kevés és rossz, a kaszálók füvét nem eszi a marha, vagy elönti őket a tavaszi áradás, vásárhelyektől távol esik a falu, legelője kevés, erdeje nincs stb. A fassio-k 5. pontja, az előző két csoporttal szemben, meglehetősen rövid vallomásokat tartalmazott. A telek nagysága kevés kivétellel ismeretlen lévén, erre nézve csak a negatív válasz került az összeírásba, majd a határ termékenységének részletezése (esetleg feltüntetve a trágyázás tényét is), annak jelzése, hogy a réteken sarjú kaszálható-e, s végül, hogy a határt évente osztják-e fel a parasztok közt, vagy a telki járandóságok állandóak-e.

17 A 6. pont általában csak elismétli az 1 — 3. kérdésekre adott válaszok nagy részét. A 7. pontban a tized vagy kilenced létét, fiscalis vagy urbarialis voltát és azt jelezték, hogy miből szedik ezeket; esetleg azt is megemlítve találjuk, hogy ki fizeti a bérelt tizedért az árendát; másutt a dáciákat is bevették ide. A 8, pont a puszta telkek rovata. Egyes esetekben csak összegezve közölték: hány van belőlük, s milyen rendű emberek bírják; másutt személyenként részletezték egykori megülőiket, s a jelenlegi használót is. Fel szokták tüntetni a megüresedés okát is.

18 A 9. pont részben szintén ismétel egy már korábban szerepelt adatot: van-e a falunak erdeje? Itt kellett választ adni arra nézve is, hogy használják-e kereskedésre erdejük fáját. Általában negatív volt a párasztok válasza telkük adhatását-vehetését illetőleg. Részben a kilenc pont után, de a parasztok hitelesítő kézjegye előtt, részben a fassio-k és a tabellák között foglal helyet a füzetekben az évi szolgálatok több-kevesebb részletességgel készült összegező kimutatása. Ezt követték az aláírások, ill. keresztvonások — szinte kizárólag az utóbbiak, szomorú statisztikájául a XIX. század eleji erdélyi analfabétizmusnak — és a falu pecsétje — ha volt. E rész és a conscriptorok hitelesítő záradéka közé iktatódott be — ha ti. nem került külön lapra — a földesurak és parasztok közti birtokvita feljegyzése (a parasztok az összeírásban a magukénak vallottak egy erdőt; ez ellen a földesúr tisztje tiltakozik stb.). A füzetek második részét a tabellák alkotják. Első helyen a telekösszeírás szerepel köztük ; kitöltésének módjával kapcsolatban nincs különösebb említenivaló, minthogy az összeírok általában szorosan utasításukhoz tartották magukat.

19 Annál inkább értékükről. A Conscriptio Czirákyana-nak a jobbágyok telki állományára vonatkozó adatait nem tarthatjuk megbízhatóaknak: a parasztok — tisztázatlan még, milyen indokkal — nem vallották be egész tenutum-ukat. A többi táblázatok is általában az utasítások szerint készültek. Az összeírás végére kerültek azután a fassio-részben hivatkozott kiváltságlevelek, szerződések, záloglevelek, urbáriumok másolatai, a vitás ügyekben tartott vizsgálatok