Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

milyen vásárhely közelében fekszik az összeírt helység és mennyire tőle. A vásárhelyeket azután — jelentőségük, forgalmuk szerint — három csoportba kellett osztani.

56 Az osztályozás szerint — mint a Gubernium 1753. június 22-i felségelőterjesztéséből értesülünk —: az első csoportba került Szeben és Brassó; a másodikba Medgyes, Kolozsvár, Segesvár, Beszterce, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Fogaras, Szamosújvár, Zalatna; a harmadikba Nagyenyed, Szászrégen, Erzsébetváros, Hátszeg, Déva, Dés, Udvarhely, Kezdi vásárhely, Gyergyószentmiklós és Szászsebes.

57 Ez az osztályozás lett tehát a combinatio végleges alapja. Megállapították: mely helységek tartoznak az egyes vásárhelyek körzetébe, s ezeket a csoportokat tovább bontották aszerint, hogy az egyes helységek milyen távol vannak a központtól. Az összeírás és az osztályozás szolgált alapul az új, ún. Bethlen-féle adórendszernek (Systhema Bethlenianum). A nem túl nagy bizakodással elindított munkálat végeredményben hatalmas művet hozott létre. Szinte különös is: az erdélyi kormányszervek ez idő tájt néha közismerten eléggé rendszertelenül funkcionálnak, apparátusuk szerény; a törvényhatósági igazgatás pedig soha nem volt túlságosan magas színvonalú. Mégis kiállta a nagy teherpróbát. A magyarázatot abban kell látnunk, hogy elsősorban is a birodalom egészét érintő nagy igazgatási reformok részben közvetlenül, részben közvetve hatottak az erdélyi kormányszervek működésére is. Amellett a legfontosabb félesztendőben mind az Erdélyi Udvari Kancellária, mind a Gubernium az összeírás munkájára koncentrálta erőit. S hozzátehetjük: ekkoriban már, ha még nem is jelentős mértékben, de álltak rendelkezésére megfelelő erők. Részben maga a munkálat hozta őket felszínre (Bethlen Gábor). E kormányférfiak politikai megítélése nem lehet vitás; tisztán közigazgatási munkájukat vizsgálva azonban olyan színvonalat állapíthatunk meg, amely messze felette áll az előző évtizedekének. 7. Az összeírás anyaga Az összeírás által létrehozott iratanyagot már részben ismertettük (a tabellák rovatainak leírásával). Most még néhány megjegyzéssel szeretnénk kiegészíteni az ott elmondottakat. Az összeírás nem terjedt ki a partiumi törvényhatóságokra. Az egyes helységek összeírásának fő táblázata a descriptio frontalis-szal kezdődött. Ebben általában azt tüntették fel, hogy a helység sík, hegyes stb. területen fekszik-e, talaja milyen termékenységű, van-e vásárjoga, s ha nincs, hova hordja piacra szánt áruját; (helyenként azt is, hogy kereskednek-e valahova a helység lakosai, vagy járnak-e fuvarba stb.); hány fordulóra oszlik a határ, hány igásállattal szántható, szükség van-e a föld trágyázására, ha igen, megtörténik-e ez, s milyen időközökben. Részletesen felsorolták benne az egyes mezőgazdasági termékek hozamát, a must (és bor) árát. Megjelölték azt is, hogy a falunak van-e erdeje, kaszáló rétje, legelője. Helyenként itt tüntették fel a falu közös földjeit. Ide került végre annak jelzése is, hogy birtokolnak-e más helységben a község lakói, illetve vannak-e extraneus-oknak adó alá eső vagyontárgyai a falvakban. Itt természetesen csak az átlagos helységek de-