Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

scriptio frontalis-áról beszéltünk; különleges helyzetű községeké vagy éppen nagyobb városoké jóval részletesebb lehetett. Brassóé pl. nem kevesebb, mint 9 tabella tetejét foglalja el: kitűnő, tömör, kis monográfia-szerű statisztikai leírás Erdély legnagyobb városáról és egyben legjelentősebb ipari és kereskedelmi központjáról. A főtabellába jogi kategóriák szerint vezették be az adóköteles személyeket (a korábban exemptusokat is). A rangsorban az egyházi nemesek álltak az élen; utánuk a különböző rendű libertinus-ok: szabadosok, szabad személyek (primipilüs-ok és pixidarius-ok), királyföldi parasztok következtek, majd a jobbágyok, appertinentia-s telekkel bíró és appertinentia-tlan zsellérek, kóborlók és a sor legvégén a cigányok.).* Valamennyi kategória után külön vették fel özvegyeiket. A helyi lakosok után került sor az extraneus-ok feljegyzésére. A főtabellát összegezés foglalta össze: előbb az egyes jogi kategóriák summái, aztán az egész helységé. A tabella egyes rovataival kapcsolatban kevés az említésreméltó. Csak az adó, az exemptio-k és a megjegyzések rovatában sok a különleges bejegyzés: az elsőben szokás volt felvenni az ideiglenes mentességeket (néha az állandókat is); a másodikból bontakozik ki a számtalan fajta adómentességnek az a képe, amelyet az I. fejezetben tártunk az olvasó elé. A megjegyzés-rovatban leggyakrabban arra találunk adatokat, hogy az illető mennyi földet bír allodiatura-ból, vagy más helységben.

58 Itt jelezték azt, hogy valaki a falu közföldjén lakott vagy abból birtokolt; itt tüntették fel egyes mentes személyek (papok stb.) nevét (jószágaikat összeírták a megfelelő rovatokban, a név rubrikáját azonban üresen hagyták). Végül itt jelentették azt is, ha valaki (nincstelen öregasszonyok) varrással, fonással-szövéssel tengette életét. A fő tabella összegezése után következtek a póttáblázatok. Megjegyzendő: a helységek egyrészénél a közadósságok tabellái nincsenek a füzetekben. Ilyen táblázatok azonban maradtak fenn az Erdélyi Udvari Kancellária ügy iratanyagában,

59 s az „Ungarn und Siebenbürgen" állag ismertetendő részében. Kerültek aztán az összeírás-füzetekbe különleges toldalékok is: külön kimutatás a helységben birtokló extraneus-okról stb. Az összeírás anyaghoz egy kivonat-kötet csatlakozik. Ez a helységek beneficium-ait és maleficium-ait foglalta össze: földje termékenységét, vásárhelyeit, annak feltüntetését, hogy van-e legelője, erdeje, továbbá köz jövedelmei. Az összeírás tulajdonképpeni corpus-a mellett maradt még fenn némi különleges kimutatás-anyag az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárában is. Ilyenek az exemptus-ok jegyzékei. A táblázatok leggyakoribb formájánál osztályozzák a menteseket aszerint, hogy egész, fél, harmad, negyed, ötödrész adójukat vagy annak ismeretlen részét engedték-e el. Vannak kimutatások a nem-fungensparochus-oVxó\. Ide kerültek a s%ás% városok tisztjeinek saját maguk által készített összeírásai is. * A városoknál természetesen ez a sor is másként alakult, Három esetet ismertetünk. Brassóban a következők a kategóriák: a belvárosban a polgárok, zsellérek, szabad román méhészek, festőműhelyekben dolgozó románok, a külvárosokban: szabad szászok, magyarok és románok, saját házzal nem, de beltelekkel bíró szászok, saját telekkel sem rendelkező szászok, magyarok és románok, jobbágyok, kóborlók. Vízaknán: telkes és telekkel nem bíró magyar polgárok, magyar kóborlók, telkes és telekkel nem bíró szabad románok, román kóborlók, magyar sóvágók, telek nélküli magyar sóvágók, ugyanez a két kategória a románoknál és végül „kóborló" várdornapszámosként a sóbányában foglalkoztatott személyek. Gyulafehérvárott: polgárok, saját telekkel nem rendelkező személyek, a püspöki uradalom jobbágyai, püspöki tímárok, hajósok, a várban lakó polgárok és telek nélküli személyek, a pénzverőháznál dolgozó kincstári népek, a jezsuita rendház és a ferences rendház zsellérei, kóborlók. 19 A történeti statisztika forrásai 289