Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
az ügybe. Sőt, még valamivel rosszabb is a semminél: vizsgálatok Némái és a memorandum elkészítésében résztvett többi személy ellen a benne foglalt „sértő" kifejezésekért. Mindennek részletes tárgyalása azonban már nem tartozik e tanulmány feladatai közé. 48 6. A classificatio munkája Az összeírás elkészült tisztázati példányainak Bécsbe küldése már javában folyt, amikor a „februári incidens" lezajlott; sőt az udvar rendelkezéseket adott az anyag feldolgozásának megkezdésére. A munkát a Hofdeputation és az Erdélyi Udvari Kancellária 1751. január 16-i felségelőterjesztése indította el. A javaslat értelmében minden erdélyi natio-ból egy, a munka végzésére alkalmas deputatus-t kellene felküldeni az udvarhoz. Rövidesen kiderült azonban, hogy ez a módszer nem célravezető. A beteg, öreg Alvinczi haladékért könyörgött a Guberniumnál. A székely natio sérelmesnek tekintette magára nézve egy primipilus vagy pixidarius felküldését, s maga a főkormányszék is arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem ismer ilyenrendű, e munkára alkalmas személyt. S hogy a kép teljes legyen: a szászok is bizalmatlanságukat fejezték ki képviselőjükkel (Seeberggel) szemben, azzal az indokolással, hogy az már 15 éve távol van Erdélytől, nem tájékozott eléggé a szóban forgó ügyben és udvari állása is összeférhetetlen ezzel a feladattal. Válaszul 1751. április 6-i rescriptum a követek felutazását elhalasztotta s a Directiva Commissio-t bízta meg az összeírás feldolgozásával. 49 A Gubernium azonban egyelőre csak panaszokkal szolgálhatott. Május 10-i felségelőterjesztésben elmondotta: a bizottság tagjai fáradtak az összeírás munkájától (ennek volt is némi alapja), amúgy is törvényszüneti időszak van, tehát joguk van a pihenésre, s ráadásul még eddigi munkájukért sem kaptak semmiféle ellenszolgáltatást. Az országgyűlés is csak május 9-én zárult be; addig az foglalta le a Guberniumot. Mindenesetre kijelölte a bizottságot, s az meg is fogja kezdeni munkáját, bár — némi célzás — utasítást még nem kapott, hogy egyáltalán mihez is fogjon. 50 Az udvar a június 5-i rescriptum-ban felelt. Ez utasításként csak annyit tartalmazott: a munkálat megindítandó, az adózókat osztályozni kell, s ezt a classificatio-t az udvar elé kell terjeszteni. Az adórendszer kidolgozását az udvar magának tartja fenn. 51 A Gubernium először augusztus 2-án adott hírt a munkáról az udvarnak. A classificatio-t öt osztályban végezték: mindegyik élén a Directiva Commissio egy-egy tagja állt. Az első feladat a tabellák 52 ellenőrzése volt (ti. az összeadási hibák korrigálása). Ezután indult meg a tulajdonképpeni feldolgozás: a descriptio loci-nak, a közjövedelmeknek és a helységek összegezésének kivonatolása. Az egyes helységek feldolgozása után a törvényhatóságok összefoglaló adatait számították ki. 53 Az évben már nem is kapott a bizottság újabb útmutatást az udvartól; csak 1752. február 7-én született meg egy újabb rescriptum, amely most már elvi irányításul is szolgált. Igaz, a munka végleges szabályzatát még mindig csak ígérte; addig is azonban három osztályba soroltatta Erdély helységeit a föld termékenysége és a kereskedelem 54 lehetősége alapján. 55 Az alaposan elhúzódó munkát később is szabályozta egy-egy rendelkezés; határozottan azonban csak 1753 áprilisában (tehát majd két évvel a classificatio megindulása után) alakultak ki a feldolgozás szempontjai. Az 1753. április 7-i rescriptum világosan a commercium lehetőségét tette az osztályozás alapjául. „Kézenfekvő ugyanis, hogy az, aki könnyebben és több dolgát és áruját tudja eladni, nagyobb terhet képes viselni annál, mint aki kevesebbet és nagyobb nehézséggel szokta elárusítani." Az osztályozásnál tehát két szempont a mérvadó:
