Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

aziránt érdeklődött: összeírja-e az ott dolgozó székely stb. napszámosokat? Igenlő választ kapott rá. A „határszéli" lakosok problémáit Bereck városa vetette fel a legrészletesebben.

44 A vándornépesség kérdéseivel határos a koldusoké és teljes nincsteleneké is. Az előbbieknél az udvar kivizs galand ónak tartotta: valóban munkaképtelenek-e, vagy csak szimulánsok. Mindenképpen összeírandók voltak. (Némelyiküknek még földje stb. is volt, megrokkanván azonban, nem tudta maga vinni a gazdaságot.) Az utóbbiak — kóborlók, nincstelen zsellérek özvegyei, akik szövés-fonással, varrással stb. tartották fenn magukat — szintén nem kerülhették el az összeírást. Az egyének összeírásán túl a köztulajdon, közjövedelmek felvétele is gondot okozott az összeíróknak. A XVIII. század közepének Erdélyében még jelentős maradványai találhatók a földközösségnek; az összeírok is beléje botlanak.

45 Mindenesetre kinél-kinél fel kellett, hogy vegyék az összeírásba azt a földmennyiséget, amelyet a közös földből használ. A közjövedelmek ügye sem egészen világos. Egy részük ugyanis el van zálogosítva, bérbe van adva, városi tisztek fizetésére stb. szolgál. Ezek is összeírandók, amennyire meg lehet állapítani (megjegyezve az említett körülményeket). Azt azonban általában nem kell jelezni: milyen célt szolgálnak a közjövedelmek. (Különleges esete a közjövedelmeknek az enyediek ügye: ott céhnek van közös szőleje. Ennek jelzése a frontalis descriptio-ba kerül.) Végül általános a panasz az 1748—49-i adómennyiség megállapításának követelése miatt.

46 A Gubernium azonban ragaszkodik az összegek részletes felvételéhez. Mindezzel azonban még korántsem zárult le az összeírás nehézségeinek sora. A munka ti. nemcsak ilyen technikai problémákat vetett fel. Burkolt vagy nyílt ellenszegüléssel is találkozunk. A legegyszerűbb módja ennek — de talán a leghatásosabb — a celatio, az adó alá eső vagyontárgyak eltitkolása. De előfordul az is, hogy a lakosság egyes rétegei, amelyek sérelmezik az összeírást, megtagadják a megjelenést a biztosok előtt: adózó, de mentességüket preténdalo Hunyad megyei nemesek, nemesi udvarban lakó aranyosszéki libertinusok és parasztok, a fejedelmi mentességük megtartásáért harcoló háromszéki református egyházi személyek, a szászváros szék i unitus papok. Másrészt a birtokosok is megpróbálnak hasznot húzni a munkálatból. Osztály alá vonják az addig közös erdőt, földet foglalnak jobbágyaiktól. A szász székek szabad szász parasztjai pedig egyes helyeken elkergetnek földjükről román parasztokat.

47 5. Az 1751. februári incidens (a rendek tiltakozása) Az összeírás körülbelül a kijelölt terminusra (6 hónap alatt) be is fejeződött, anélkül, hogy komoly politikai viharra adott volna okot. A rendek ellenállására (legalábbis a magyar és székely natio-éra) azonban számítani lehetett. Az 1751 elején ülésező országgyűlés alkalmat is adott arra, hogy sérelmeiket — az év február végén — megfogalmazzák. A két natio követeléseit légeni Némái Márton, Kolozs megye követe foglalta írásba. A terjedelmes memorandum elsősorban a nemesi adómentesség semmibevételét sérelmezte. Ezt az egyházi nemesek, armalisták stb., továbbá az exemptusok összeírása jelentette, másrészt a jobbágyok kezén levő allodiatura felvétele az összeírásba. A második főkövetelés az összeírás feldolgozásának (a combinatio-nak) Erdélyben, az országgyűlés által való lebonyolítása volt. Az eredmény a várható semmi volt: a királynő már a munkálat megindításakor világosan leszögezte, hogy nem enged érdemi beleszólást az országgyűlésnek ebbe t