Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás
mint pl. az iparosok szakmai csoportosítása, a kereskedők kategóriákba osztása, a porciószolgáltatások évekre visszamenő kimutatása stb., már külön-külön mellékleteken tüntették fel. E mellékleteket külön iratcsomóban csatolták a helység összeírási anyagához. Az egyes helységek összeírási táblázatait nagy általánosságban a fent leírt módon töltötték ki az összeírási biztosok. Egyes ritkább esetekben azonban eltértek ettől, hanyagabban, kevesebb adattal, pontatlanul töltötték ki a táblázatokat és a szükséges mellékleteket sem készítették el a megfelelő gondossággal. V. AZ ÖSSZEÍRÁS TÖRTÉNETI-STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE Az 1828. évi összeírás anyagának történeti-statisztikai feldolgozásánál mindig szem előtt kell tartani azt, hogy az összeírás nem statisztikai célra készült adatgyűjtés, tehát nem tartalmaz elsődleges, primer statisztikai adatokat. Az összeírás ugyanis, mint már említettük, az adórendszer átszervezéséhez szükséges személyek és adóköteles tárgyak összeírása. Ezért tehát statisztikai feldolgozás szempontjából másodlagos, szekunder statisztikai a jellege. Az 1828-as összeírás mai fogalmak szerint adóbevallási ívnek felel meg. Az egyes felvételi egységek az adófizetésre kötelezett családok fejei. Az összeírás általános összeírásnak tekintendő, mert az akkori királyi Magyarország egész területére (beleértve Horvát- és Szlavonországot, Dalmáciát, továbbá Fiumét is) kiterjedt. Az adatgyűjtés nem egyéni iveken, hanem lajstromosan történt. Ez nagyon megnehezíti az összeírás statisztikai feldolgozását. Pontos statisztikai feldolgozást adatainak egyéni ívekre (lapokra) való átmásolása után és alapján lehet készíteni. Az összeírási ív egyes rovatainak kitöltése alkalmával feltett kérdések nem felelnek meg mindig annak a követelménynek, hogy csak egyértelmű választ lehessen rájuk adni. Az összeírás idején ugyanis az egymástól eltérő gazdasági és társadalmi viszonyokat nem tudták minden esetben a kérdésekben megfelelő módon sematizálni. Ezt bizonyítja az is, hogy mind a próbaösszeírások, mind pedig az országos összeírás alkalmával gyakran előfordul, hogy az összeíró biztosok, nem tudyán az Utasítást egyértelműleg értelmezni, több ízben fordultak felvilágosításért az Országos Bizottsághoz. Az összeírás adatai egymással nem ellenőrizhetők, mivel az összeírási ív egyes tételeit nem úgy szerkesztették meg, hogy azok egymással ellenőrizhetők legyenek, sőt ezenfelül egyes bejegyzései halmozott adatokat tartalmaznak. Az összeírás alkalmával legtöbb esetben nem alkalmazták a bizonylati elvet, azaz nem okmányok (mint pl. az összeírandó községek és kuriális községek jegyzéke stb.) alapján, vagy nem közvetlen felmérésekkel szerzett adatok alapján, hanem becslés, bemondás útján írták be az adatokat. Az eddig említettek az akkori összeírási technikából adódó hiányosságok. Az összeírás hibaforrásainak másik része — amellyel adatainak értékelésénél, az összeírás anyagának statisztikai feldolgozásánál, a számszerű eredményekből való következtetések levonásánál számolni kell — az összeírásban résztvevő egyének adottságaiból származik. így a törvényhatóságok jelentései többször utalnak arra, hogy az összeírási munka az adófizetők részéről nem részesült megfelelő támogatásban, mert az adófizetők az összeírásban gazdasági megterhelésük növelésének lehetőségét látták.
