Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

A b) alrovatba az 1 pozsonyi mérőnyi szőlő forintban és krajcárban kifejezett bére került. Minthogy a szőlőt bér szempontjából az első osztályú szántóterületekkel vették egy csoportba, azért ebbe az alrovatba az összeírt helységben az első osztályú szántó 1 pozsonyi mérőjének a bérét írták be. A c) alrovat adatait az összeírok a családfőtől kapták meg. Ad) alrovat adatát, az 1 kapásra eső és vedrekben kifejezett termésátlagot a következő módon számították ki: Megállapították, hogy a helység különböző szőlőterületein átlagban 1 pozsonyi mérőnyi szőlőterülethez hány kapás szükséges. A kilenced és a tized levonása után kiszámították, hogy a különböző szőlőterületeken egy-egy kapás után hány veder bor terem. E veder bor mértékszámát összeadták és az így nyert összeget elosztották a szőlőterületek mértékszámával. Az ezen az úton nyert hányados adta az egy kapás után termett bor vederben kifejezett mértékszámát. Ezt a mértékszámot jegyezték be a d) alrovatba. Az e) alrovatba kerülő adatot, az egy kapásra eső termésátlag árát úgy számították ki, hogy a jó, közepes és rossz bor egy-egy vedrének az árát összeadták és az így nyert összeget 3-mal osztották. A hányados 1 veder bor átlagárát adta. Ezt az átlagárat azután megszorozták az 1 kapás után termett bor vedreinek mértékszámával. Ez a szorzat adta az 1 kapás után termett bor átlagárát, amit azután e rovatba írtak be. Az egész község közös „Megjegyzéseinek" anyagában feltüntették a helység szőlőből származó tiszta jövedelmét. Ezt a következő módon számították ki: 1 veder bornak fent megállapított átlagárát megszorozták az 1 kapás után termett bor vedreinek ugyancsak imént megállapított mértékszámával. Az így nyert szorzatból levonták az 1 kapásnyi szőlőre eső kapálások, metszések, gyomlálások, kötözések, trágyázás stb. hatóságilag megállapított költségeit (a szüretelési költségek fedezésére a megmaradt törkölynek az árát vették számításba). A maradék adta az 1 kapás után számított tiszta jövedelmet. Az egyes helységek összeírásaiban általában csak az a) és a c) rovat adatait töltötték ki a szőlősgazdáknál. A többi adatot nem, mert azok — amennyiben a termelési körülmények nagyjából egyenlőek voltak — minden gazdára nézve ugyanazon értéket jelentették és a közös „Megjegyzési" rész megfelelő helyén meg voltak találhatók. Ha azonban valamely gazdánál különleges körülmények különleges eredményeket okoztak, azokat az illető gazdánál külön bejegyezték. 9. Rovat. Almások és szilvások. Alrovatai: a) Kaszások száma, b) Egy kaszásnyi területet véve alapul hasznot hajt forintban és krajcárban. Az a) alrovatba a családfő gyümölcsöseinek kaszásokban kifejezett mértékszámát írták. Csak a külsőtelki gyümölcsösöket írták össze. Nem írták tehát össze a réteken levő gyümölcsösöket, mert azokat a rétekkel vették egybe, sem pedig a belső telek kiegészítésére adott telkeken levő zöldséges kerteket sem, mert ez utóbbiak bármilyen célra is fordíttattak, sajátságukat, hogy ti. a belsőséghez tartoznak, nem veszítették el. Összeírták azonban a dohányültetvényeseket, de a reájuk vonatkozó megjegyzéseket a „Megjegyzések" rovatában tették meg. Ab) alrovatba a gyümölcsösök egy kaszásnyi területre eső hasznát a következőképpen számították ki: 1 kaszásnyi, azaz egy embervágónyi rét hasznával azonosították az ugyancsak 1 kaszásnyi gyümölcsös hasznát. Ezért tehát az 1 kaszásnyi rétnek az összeírás helyén pozsonyi mérőben kifejezett mértékszámát megszorozták az I. osztályú szántó 1 pozsonyi mérőnyi bérével. Az így nyert szorzatot írták be ebbe az alrovatba.