Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

szálni, vagy pedig árvizek stb. csökkentették a rét értékét, akkor azt a szántóföldeknek megfelelő alacsonyabb osztályba sorolták. A rétek nagyságát a szántóföldekéhez hasonlóan szintén nem területmértékkel (holddal, négyszögöllel) fejezték ki, hanem azt jegyezték be, hogy hány kaszás a föld. Minthogy a különböző helyeken különböző szokott lenni az egy kaszásnyi rét területe és így annak pozsonyi mérőkben kifejezett mértékszáma is, a 7. rovat b) alrovatában pedig a rétek hasznát egy pozsonyi mérő területhez viszonyítva kellett beírni, azért az összeíró biztosok itt a következő módon számoltak: Először is 1 pozsonyi mérő rét bérét számították ki. Ehhez megállapították, hogy a rét melyik osztályba tartozik, és a megfelelő osztályú szántóföld bérét vették a rét béréül is. Ezt az összeget írták be a b) alrovatba. A helységre vonatkozó általános „Megjegyzések" között az előnyös és hátrányos körülmények leírásánál az egész községre is megállapították a rétek jövedelmét. Ehhez — minthogy a réteket a vetésterületekhez viszonyítva értékelték — a vetésterületek számára fentebb kiszámított, a mag, kilenced és a dézsma levonásával meghatározott, a 6. rovat c) alrovatában feltüntetett és pozsonyi mérőben kifejezett mérték számot vették alapul. Minthogy a rétek után kilenced és tized fizetése nincs, ezek mértékszámát is hozzáadták és a pozsonyi mérőknek így nyert mértékszámát megszorozták a 6. rovat d) alrovatában bejegyzett összeggel. Az így nyert szorzatból levonták az 1 pozsonyi mérő nagyságú rét lekaszálásának, szénája begyűjtésének, behordásának a helyi hatóságok által megállapított költségét. Az így nyert maradék adta azt az összeget, amit az 1 pozsonyi mérőnek megfelelő nagyságú rét a községben jövedelmezett. Az 1 kaszás vagy 1 embervágó rét nagysága körülbelül 2 pozsonyi mérőnek megfelelő szántóföld nagyságával egyenlő. Ezeket a számításokat, éppen úgy, mint a szántóföldeknél is, ha az összeírt helység rétjei egyazon osztályúak voltak, az egész helységre nézve egyben végezték el. Ha nem tartoztak ugyanabba az osztályba az egyes jobbágyok rétjei, akkor ezeknél a jobbágyoknál külön-külön számítások alapján állapították meg a rovat adatait. Az egész helységre vonatkozó számításokat és az ezekből nyert adatokat az egész községre vonatkozó „Megjegyzések" között közölték. Egyes törvényhatóságok összeírási anyagához az összeíró biztosok a rétekkel kapcsolatos különféle kimutatásokat is csatoltak. 8. Kovai. Szőlők. Alrovatai: a) Területe pozsonyi mérőkben. Számuk, b) Pozsonyi mérőnkénti haszon forintban és krajcárban, c) A szükséges kapások száma. d) Egy kapás utáni termés középértéke forintban és krajcárban. E rovatba a parasztok által művelt, vagy polgári, illetőleg a városokban és kerületekben ehhez hasonló joggal bírt szőlőket jegyezték be a tulajdonos lakóhelyére való tekintet nélkül a szőlő fekvése helyének megfelelő helységben. A szőlőket az első osztályba tartózó szántókkal minősítették egyenlőnek. Az a) alrovatban a szőlő területének pozsonyi mérőben kifejezett mértékszámát írták be. A gyakorlatban azonban a szőlők nagyságát kapásokban kifejezve jegyezték be. Hogy 1 pozsonyi mérőnyi szőlő hány kapás szőlőnek felel meg az összeírt helységben, azt az összeírás alkalmával az összeíró biztosok a helység részéről résztvevő megbízottaktól tudakolták meg. Az e rovatba írt pozsonyi mérők mértékszámát úgy számították ki, hogy a családfő szőlőjének kapásokban kifejezett mértékszámát elosztották az 1 pozsonyi mérőnyi szőlőhöz szükséges kapások számával. Ez a hányados adta meg a családfő szőlőjének pozsonyi mérőben kifejezett mértékszámát.