Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás
A kereskedőkről a törvényhatóságok összesítő kimutatásokat is készítettek, amelyeken a csoportra való utalás szintén megtalálható. Az iparosokról is készítettek a törvényhatóságok összesítő kimutatásokat, ezeknél azonban az adókivetés szempontjából döntő fontosságú a segédek száma és az esztendő folyamán végzett iparűzés ideje volt. E kimutatásokat az összeírási anyaggal együtt szintén felterjesztették a nádorhoz. Egyes esetekben előfordult az is, hogy bizonyos családfőket a jövedelemforrás szempontjából kétszeresen minősítettek. így pl. ha a polgár, a jobbágy vagy zsellér egyben kereskedő, kalmár vagy iparos is, akkor besorolásuknál azt a szempontot alkalmazták, hogy ha a polgár, jobbágy vagy zsellér az ipart vagy kereskedelmet az egész éven át megszakítás nélkül úgy folytatja, hogy családjának létalapja mindkettőre támaszkodik, akkor az ilyen családfőt az iparosok vagy kereskedők rovatába is bejegyezték. Ha azonban az ipart vagy kereskedelmet az év bizonyos részében és csak családja életszínvonalának emelése céljából űzi, foglalkozásának ezt az átmeneti jellegét általában a családfőhöz tartozó „Megjegyzések" rovatában tüntették fel. 4. Kovát: Házak, amelyek után bért fizetnek. Alrovatai: Szám, és Forint és krajcár. Ezt a rovatot nem egészen a fejlécszöveg értelmének megfelelően töltötték ki. Nemcsak az olyan házakat és épületeket írták Össze és vették fel az összeírásba, amelyek után bért fizettek, hanem olyanokat is, amelyek után bért nem fizettek, mégpedig részben azért, mert nem voltak bérbeadva, vagy pedig, mert egyes törvényhatóságok területén a középületeket is összeírták. A Szám alá egyes törvényhatóságok az összeírt házak darabszámát, tehát mindig l-es számot jegyeztek be. Ezt azért tették, hogy Össze lehessen a táblázat alján adni az összeírt házakat. Voltak azonban olyan törvényhatóságok is, amelyek összeírási táblázataikban ide a ház helyrajzi sorszámát jegyezték be. A mezővárosokban és a falvakban a jobbágyok minden házát összeírták, tekintet nélkül arra, hogy a házat vagy annak egy részét valamilyen célra (lakás, üzlethelyiség, műhely) bérbe adta-e a tulajdonos. A bérlemény nagyságát gyakran a „Megjegyzések" rovatában tüntették fel (pl. 1 szoba), hogy képet kapjanak az állandó jövedelmet biztosító bérleményekről. A szabad királyi és bányavárosokban azonban már minden házat összeírtak tekintet nélkül arra, hogy nemes vagy nem nemes a tulajdonosa. A forint és krajcár rovatban a bérlemény után fizetett évi bérösszegnek 1 / 10 részét jegyezték be konvencionális pénzre számítva át. A tulajdonos által lakott háznak, valamint az olyan bérleménynek a bérét, amelynek bére nem volt megállapítva, az összeírok állapították meg hasonló bérlemény bérét véve alapul. A bérlemény bérének 1 / 10 részét írták be a megfelelő rovatba. Nem jegyezték be azonban a rovatba a hazátlan zsellérek által kis helyiségekért vagy a közös lakásban való lakhatásért fizetett bért. Annak a feltüntetésére, hogy a bejegyzett összeg tényleges (reális) bér volt-e, vagy pedig a bejegyzett összeg arányosított (parificatus) volt-e, a két latin kifejezés kezdő betűjét használták. A bejegyzett összeg előtt látható „R" betű azt jelenti, hogy az összeg a tényleges bér, a „P" betű után pedig az arányosított bér összege olvasható. Egyes városokban a „Megjegyzések" rovatában azt is feltüntették, hogy mekkora részt adtak ki bérbe a bejegyzett bérösszegért, azaz mekkora a jövedelmet hajtó rész nagysága. Ha a jobbágy vagy házas zsellér után összeírt zsellér vagy hazátlan zsellér-családfőnél a 4. rovatban nincs bejegyzés, ez vagy azt jelenti, hogy az utóbb összeírt családfő mint hazátlan zsellér lakik a házban, de jelentheti azt is, hogy közösen bírják a házat. 17 A történeti statisztika forrásai 257
