Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

Az összeírásba általában a következő épületek nem kerültek be: 1. A templomok. 2. A lelkipásztorok házai, a házhoz tartozó telkekkel. 3. A papnöveldék épületei. 4. A szerzetesek rendházai. 5. A püspöki rezidenciák és a káptalani tagok házai. A káptalani személyek vagy papok által bérelt magánházakat azonban éppen úgy összeírták, mint az uradalmi tisztviselők által bérelt házakat, az ilyenek bérét a hasonló bérleményű házak bérének megfelelően jegyezték be. 6. Az elemi iskolák, nem értve azonban bele a tanítók házait. 7. A megyeházak a hozzájuk tartozó köztelkekkel. 8. A nemesi kúriák. Az ezekben lakó adóköteleseket és bérlőket azonban a megyei összeírásba bejegyezték. 9. A só- és harmincadhivatalok épületei, ha csak eddig is nem adóköteles polgári telken épültek. 10. A szabad királyi városok középületei és köztelkei. 11. A városok és községek középületei és köztelkei. Ide általában a következő épületeket sorolták: ahol a bíróságok tanácskoztak, a közügyeket intézték, a szolgaszemélyzet és a tűzőrség tartózkodott, a gazdasági épületeket stb. Nem írták össze a mezőőrök és a csőszök házikóit, mivel azok nem szolgáltak állandó lakásul. 12. A közintézmények épületei. 13. Kórházak, bolondokháza, a közcélokat szolgáló előfogatok lovainak istállói stb. Ezek az épületek adó szempontjából bármilyen épületből alakíttattak át, adómentesek voltak. Amennyiben főúr vagy nemes volt az összeírt ház tulajdonosa, akkor az első rovatba a tulajdonos nevét és rendi hovatartozandóságát jegyezték be, a 2. és 3. rovatot azonban üresen hagyták. Egyes városokban nem a családfőket látták el folyószámmal, hanem az összeírt házak tulajdonosait. Az egyazon házon belül lakó és összeírt családfőket a háztulajdonos sorszámán kívül a), b), c) stb. betűvel jelezték. Amennyiben valakinek több háza is volt, egyes házait a házak sorrendi helyein írták össze és erre a tényre a „Megjegyzések" rovatában utaltak. Egyes szabad királyi városokban minden házat, illetve háztulajdonost felvettek az összeírásba. Tehát a mentesített házak tulajdonosait is akár erkölcsi, akár fizikai személyek voltak. A mentesítés okát a „Megjegyzések" rovatában tüntették fel. A törvényhatóságok a házak összeírásával kapcsolatban általában a következő kimutatásokat készítették el és terjesztették fel az összeírási anyaggal: a) Az összeírt házak tulajdonosainak jegyzéke. b) A bérlemények jegyzéke, esetleg a bérlemény nagyságának és a fizetett bérnek feltüntetésével. c) Házankénti lakbérösszeg kimutatása. 5. Kovát: Belső telkek. Két alrovattal: A belsőség négyszögöleinek a száma és a négyszögölenkénti szokásos ár Ft-ban és krajcárban. Belső telkek alatt a szabad királyi városokban azokat a telkeket értették, amelyeket a város mint belső telkeket tartott nyilván, tekintet nélkül arra, hogy azok főurak, nemesek vagy polgárok által bírt és polgári adó alá tartozó telkek-e? Ezeket a telkeket, amennyiben főúr vagy nemes volt a telek tulajdonosa, éppen úgy, mint a házaknál történt, a többi telkekkel együtt, az 1. rovatban csak a tulajdonos