Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

Az összeírási táblázat 1. rovatának a címe: Az adózók nevei. Ebben a rovatban az adófizetésre köteles család fejének általában sorszámmal is ellátott vezeték- és keresztnevét írták be, tekintet nélkül arra, hogy a családfő női személy, vagy pedig 60. életévét betöltötte. Ez utóbbi tényt egyes esetekben a családfő neve után, máskor a „Megjegyzések" rovatában tüntették föl. De előfordul egyes összeírási táblázatokban az is, hogy egyedülálló adóköteles családfő 60 év fölötti kora csupán abból állapítható meg, hogy a 2. számú rovatba, ahol az adóköteles családfő 18—60 életév közötti tagjait jegyezték fel, nem írtak be semmit. Az első rovatban tehát nem tüntették fel a családfő háztartásához tartozó minden adóköteles tag nevét, a táblázatban csak az egyes háztartások fejének vannak külön sorai, a háztartásban élő adóköteles személyeknek azonban nincsenek. Az 1. rovat megértésénél annak a pontos meghatározása a fontos, hogy az ország összlakossága közül kikre terjedt ki az összeírás hatálya, azaz a fennálló jogszabályok figyelembevételével kiket kellett az összeírás alkalmával az adófizetésre kötelezettek közé felvenni. Ennek teljes megértéséhez azonban annak az ismerete is szükséges, hogy a jogszabályok kiket mentesítettek az adófizetés kötelezettsége — és ennek következtében az összeírási jegyzékbe való felvétel — alól. Az összeírás alkalmával érvényben levő adórendszer szerint bizonyos személyek és bizonyos ingó és ingatlan vagyonok mentesültek az adókötelezettség alól, illetve szolgáltak adóalapul. Ezért bizonyos — személyük szerint különben mentes — egyének, pl. honoratiorok, bányamunkások, conventionatusok, azaz a földesúrnál pénzbeli vagy terménybeli ellátmányért szolgálatot teljesítők stb. vagyonát mint adóköteles alapot az összeírásba felvették akkor, amikor a vagyontalan honoratiorok, bányamunkások, conventionatusok stb. az összeírási jegyzékbe nem vétettek fel. Adófizetésre kötelezettnek minősítették az ország minden lakóját azoknak a kivételével, akiket az összeírással kapcsolatban kiadott Utasítás és Útmutatás kifejezetten az adófizetésre kötelezettek és így az összeírandók sorából kivett. Az Utasítás és az Útmutatás alapján az ország adófizetés alól mentes lakosságát két csoportba osztották. Az egyiket azok alkották, akik mind személyüket, mind ingó és ingatlan vagyonukat illetőleg minden adófizetés kötelezettsége alól mentesek. A másik csoportba pedig azok tartoztak, akik csak személyüket illetőleg, azaz foglalkozásuk következtében voltak mentesek. Ha azonban ez utóbbiak ingó vagy ingatlan vagyonnal rendelkeztek, e vagyonuk következtében őket is fel kellett venni vagyonukkal együtt az összeírásba. A következőkben a könnyebb tájékozódás céljából felsoroljuk az Utasítás és az Útmutatás alapján az összeírásból kihagyandó, valamint az összeírásba felveendő személyeket. I. Az összeírásba való jelvétel alól mentesek: 1. A nemesek ősi kiváltságaik alapján. 2. Valamennyi latin és görög szertartású római katolikus, református és evangélikus lelkész, továbbá a görög nem egyesültek ténylegesen működő lelkészei mindazon személyekkel egyetemben, akikkel egy kenyéren élnek. 3. A tanárok, tanítók és tanítványaik, továbbá az orgonisták és kántorok. 4. A földesúri malmok és kocsmák molnárai, illetve kocsmárosai közül azok, akik az uraság malmait és kocsmáit konvencióért, azaz előre megállapított pénzbeli vagy terménybeli ellenszolgáltatásért vezették. Az ilyen malom és kocsma haszna ugyanis a földesúré maradt, a molnár és a kocsmáros pedig nem volt önálló vállalkozó, hanem bérmunkás.