Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

bőséges tájékoztatást adnak arra vonatkozólag, miként alkalmazták az összeíróbiztosok az összeírási utasításokat; azaz miként érvényesültek az összeírási utasítások a különböző felkészültségű és beállítottságú összeíróbiztosok egyéni adottságain keresztül az élet teremtette és az összeírási utasítást készítők által el sem képzelt megyei, kerületi, városi, sőt egyedi esetek problémáival kapcsolatban. Ezt még az összeírt adatszolgáltató egyéni adottsága is színezte. Ung megye például jelenti, hogy az összeírt egyénekben támadt félelem és rémület az oka annak, hogy a különböző alkalmakkor szolgáltatott adatok egymástól elütőek. Az összeírás egyazon számadatai ennek következtében nem jelentenek minden esetben és feltétlenül egyazon értéket. A számadatoknak értékelése sem történhetik ezért minden előzetes vizsgálat és kritika, az illető összeíróbiztosok munkája anyagának, a Deputatio észrevételeinek, valamint az ezekre adott jelentéseknek áttanulmányozása nélkül. Mindebből az következik tehát, hogy nem elég csak a táblázatos anyag gazdag tartalmának az értékelése, hanem ezenfelül még a többi anyagot is át kell tanulmányozni a kérdéses törvényhatóság összeírási anyagának elemzése előtt. Ez utóbbiak talán még változatosabbak. A táblázatok országos viszonylatban egyszínűbbnek, egyértelműbbnek látszanak. Ezeket a számadatokat színnel, egyéni értékkel itatják át, a táblázatok számoszlopait életszerűbbé teszik az egyéb Íratok. Ezek segítenek ahhoz, hogy a statisztikai táblázatok mögött megtaláljuk azt, ami minden statisztikai feldolgozásnak a célja és ami a történeti statisztikában talán a legnehezebb: az elmúlt korok nem statisztikai adatszolgáltatás céljából készült összeírásaiból a múlt élet valóságának megközelítőleg pontos megismerését. III. AZ ÖSSZEÍRÁS LEVÉLTÁRI ANYAGÁNAK ISMERTETÉSE Az összeírásra vonatkozó levéltári anyag a bécsi központi hatóságok levéltárain kívül a Magyar Országos Levéltárban őrzött kormányhatósági levéltárakban, valamint a törvényhatóságoknak (vármegyéknek, városoknak, kerületeknek) levéltáraiban található. A bécsi központi hatóságok levéltárainak anyaga, a Magyar Országos Levéltárban őrzött Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Helytartótanácsi Levéltár és az országgyűléseknek az Archívum Regniben elhelyezett levéltárai az 1828. évi VII. tc. létrejöttére vonatkozólag tartalmaznak értékes anyagot. Az összeírás lefolyására, adatainak értékelésére vonatkozólag azonban nagyobb jelentőségük nincs. Az összeírásra vonatkozó legjelentősebb iratanyag József nádor levéltárának állagaiban található. így: I. Az „Archívum Palatinale Secretum Archiducis Josephi: Regnicolaris Portarum Palatinalium Articulo VII. 1825—27. Ordináta Conscriptio" című állag az 1828—1834. évekre terjedő időközből foglal magában anyagot.

4 II. ,,Archívum Palatinale Archiducis Josephi II. Conscriptionalia" című állag. Ez az állag az 1827—1838. évkorból tartalmaz anyagot.

6 III. ,,Archívum Palatinale Archiducis Josephi II. Conscriptiones Regnicolares Articulo VII. 1825/27. Ordinatae" című állag. Az állag terjedelme 428 csomó és 30 kötet, évköre az 1828—1832. évekre terjed ki. Ez az állag elsősorban magának az országos összeírásnak a törvényhatóságok, azon belül a helységek és a helységeken belül az összeírási törvény értelmében adófizetésre kötelezett személyek szerinti és összesített felvételi adatait tartalmazza.