Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás
A megválasztottak előírt forma szerinti esküt tettek le. A törvényhatóság által megválasztott, valamint a nádor által kiküldött összeírok mellé a megye az összeírandó járás szolgabíráját és esküdtjeit, a kerületek az összeíráshoz értő magisztratuális tagokat, a városok pedig az illető városnegyed esküdtjei közül azt küldték ki, aki az Összeírandókat és az összeírandó vagyontárgyakat és jövedelemforrásokat legjobban ismerte. Az adófizetésre kötelezett személyek összeírását a helyszínen a nádor által megállapított időpontban, 1828. évi ápr. hó 14-én kellett megkezdeni és megszakítás nélkül kellett a befejezésig folytatni. (O. L. József nádor lt. 240/1828. Conscr. sz.) Az összeíró biztosok közvetlenül a nádortól függöttek. Amennyiben a helyi és a más törvényhatóságból a nádor által kiküldött összeíró biztosok között az összeírással kapcsolatban bármely olyan nézeteltérés támadt, melyben megegyezésre jutni nem tudtak, abban az esetben megindokolt különvéleményeiket a nádorhoz kellett az összeírás helyének törvényhatósága útján felterjeszteniök. Az összeírás alkalmával az esetleges sérelmek elkerülése végett az illető hely földesura vagy megbízottja is jelen lehetett, az összeírás menetébe azonban nem folyhatott be. Amennyiben a birtokán lefolyt összeírással kapcsolatban megjegyzései voltak, úgy azokat írásban kellett megtennie és átadnia az összeíró biztosoknak, amit ezek az összeírási anyaghoz csatolva a törvényhatóság útján terjesztettek föl a nádorhoz. Az összeíró bizottság az összeírandó helységbe érve, a helység megbízottaiként magához vette a helység bíráját és — amennyiben volt — jegyzőjét is, továbbá egyet a helység esküdtjei közül, valamint a tehetősebb, a közepes vagyonú és a szegény jobbágyok, nemkülönben a házas és hazátlan zsellérek egy-egy képviselőjét. A helység e képviselőit megismertették az összeírással kapcsolatos feladataikkal: fel kell fedniök az összeírással kapcsolatban a való helyzetet és erfe esküt tétettek velük. Amennyiben valamely helység kisebb részekre (negyedekre) oszlott, akkor az Összeíró biztosok a már említett személyekhez az illető összeírandó helységrészből újabb személyeket vehettek maguk mellé és eskethettek fel az összeírásban való közreműködésre. Ezeknek a személyeknek a neveit az egyes helységek összeírási füzetének első lapján tüntették fel. Miután az összeírandó helységben az összeíró bizottság így megalakult, a helység házainak sorrendjében megkezdik az adóköteles személyek összeírását, vigyázva arra, hogy az összeírásból senki se maradjon ki. Legelőször is külön, a többitől eltérő lapra a birtokos nevének feltüntetése nélkül azokat a jobbágytelkeket jegyezték be, amelyeket az összeírás idején úrbéri szolgáltatások ellenében nemesek bírtak. Ennek az volt az értelme, hogy az ilyen nemesek személyükben és vagyonukat illetőleg a törvény értelmében mentesek voltak az adó fizetése alól, az általuk bírt jobbágytelkeket azonban beszámították a jobbágyporták közé és a helység, illetőleg törvényhatóság portái számának megállapításánál tekintetbe vették. Ide soroltattak azok a telkek is, amelyeket a magánosok az urbárium bevezetése után szabad elhatározásukból az egyháznak, a plébánosnak vagy más közcélra adományoztak, amelyek tehát azelőtt adókötelesek voltak, áz 1828-as összeírás alkalmával azonban adómentességet élveztek. Ezeknek a telkeknek a külön lapra történő összeírása alkalmával a megjegyzések rovatában fel kellett tüntetni az adókötelezettség alóli mentesség okát.
