Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás
A nádor a bizottságot az 1828. évi február hó 15-én kelt 275. számú rendeletével 1828. évi március hó 20-ra Pestre hívta össze. A bizottság saját magából több Országos Al-Bizottságot (Regnicolaris SubDeputatiót) küldött ki. Az egyes kérdésekre a megoldások, a feleletek készítését, az egyes törvényhatóságok által felküldött összeírási anyagnak ellenőrzését ugyanis nem az egész bizottság, hanem a sokkal kisebb létszámú Al-Bizottságok végezték. Az Al-Bizottságok a számukra elintézés céljából kiadott ügyeket egy-egy előadó előzetesen elkészített véleménye alapján tanácsüléseken tárgyalták meg. A Regnicolaris Deputatio iratanyaga szervesen, teljes egészében nem maradt fönn. Az általa készített elintézések részben az „Archívum Palatinale Archiducis Josephi II. Conscriptionalia" című állagban, részben az egyes törvényhatóságoknak a nádori levéltárban őrzött összeírási anyagát megelőző úgynevezett „Generalia"-ban, részben pedig a Nádori Levéltár „Miscellanea Conscriptionalia" című állagában, illetőleg az egyes törvényhatóságok levéltárainak az összeírással kapcsolatosan keletkezett iratai között találhatók. 3. A törvényhatóságok. Ezeknek az összeírással kapcsolatosan keletkezett iratanyaga a megfelelő törvényhatóság „Acta Politica", „Acta Congregationalia", „Közgyűlési iratok", „Közigazgatási iratok" stb. nevű iratsorozataiban található. 4. Az összeíró biztosok. Iratanyaguk általában az összeírással felküldött és az összeírási anyagot megelőző „Generalia"-ban és a törvényhatóság levéltárában található. II. AZ ÖSSZEÍRÁS VÉGREHAJTÁSA Az országgyűlés befejeztével, miután a képviselők törvényhatóságaikba — megyéikbe, illetőleg szabad királyi vagy bányavárosaikba — visszatértek, a törvényhatóságok — lehetőleg vezetőik elnöklete alatt — közgyűlést tartottak. A törvényhatóságok országgyűlési követei ezeken a közgyűléseken tartották meg beszámolóikat. E közgyűléseknek a nádor 1827. évi augusztus hó 1-én kelt 621/1827. számú rendeletére az is volt a feladatuk, hogy az országos összeírás elvégzéséhez szükséges összeírási biztosokat megválasszák. 2 Minden törvényhatóság négy összeírót választott, akiknek feddhetetlen életű, ügyes, pártatlan, közmegbecsülésnek örvendő és lehetőleg birtokos nemeseknek kellett lenniök. A négy megválasztott közül kettő a megválasztó törvényhatóság területén végezte az összeírást. Közülük egyik csak mint helyettes vett részt az összeírásban abban az esetben, ha az első összeíró azon a helyen, ahol összeírt, érdekelt fél volt (pl. birtokos, rokoni kapcsolat), vagy pedig, ha betegsége vagy más törvényes ok akadályozta az összeírás végzésében. A másik kettőt egy másik törvényhatóságban végzendő összeírásra választották meg. Ezek közül az egyiknek a nádori rendelet vétele után azonnal a számára kijelölt törvényhatóság területére kellett utaznia, a másik pedig tartalékként az előbbi betegsége vagy törvényes akadályoztatása esetén került sorra. E két utóbbi nevét a törvényhatóság vezetője a rendelkezés értelmében jelentette a nádornak, feltüntetve állásukat és megemlítve azt, hogy az illetők milyen nyelveken beszélnek, írnak vagy olvasnak, milyen megyékben birtokosok, azaz érdekeltek, továbbá azt is, hogy az őket megválasztó törvényhatóság területén milyen nyelveken beszélnek azért, hogy a nádor a pártatlanság és a nyelvismeretben való szükségesség figyelembevételével küldhesse ki a két utóbbit a legmegfelelőbb törvényhatóságba, megyeit megyébe, városit városba.
