Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

AZ 1828. ÉVI ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁS I. AZ 1828. ÉVI ÖSSZEÍRÁS CÉLJA ÉS FELADATA . 1. Bevezetés A tanulmány célja, hogy a feudális korszak utolsó nagyméretű, Erdély kivételével az egész Magyarországra kiterjedő és szinte teljes egészében reánk maradt átfogó adóösszeírásának feldolgozásához, számadatainak statisztikai értékeléséhez a rendelkezésre bocsátott keret által adott lehetőségeken belül kulcsot adjon. El kellett azonban tekintenünk attól, hogy az ország adóterheit viselő hatalmas társadalmi osztály népességi, társadalmi, gazdasági viszonyait akár csak országos adatokban is ismertessük. Országos vonatkozásokban érvényes statisztikai adatokat egyébként az egyes területekre és az egyes kérdésekre vonatkozó adatok részletes feldolgozása után lehet majd csak megállapítani. A parasztság állandóan szaporodó mozgalmai a vállait egyre súlyosabban nyomó adóterhek ellen a XVIII. század végére már mind követelőbben sürgették az adórendszer megreformálását. Az uralkodó osztály kiváltságaihoz mereven ragaszkodva tartotta fönn a földbirtok adómentességének az elvét. Az adóterhek ennek következtében nagyobb részben a parasztság, kisebb részben pedig a városi polgárság vállain nyugodtak. A parasztságra és a városi polgárságra nehezedő súlyos adó az állandó hadsereg fenntartásával függött össze. Nem térünk itt ki arra, hogy az állandó hadsereg távoli országokban elhelyezett és az egymást követő háborúk következtében mind gyakrabban kiegészítésre szoruló kereteinek a feltöltése, az emberanyag utánpótlása nagyobb részében a parasztság áldozatát kívánta meg — éppen a család fenntartásához szükséges legerősebb munkáskéznek katonai szolgálatba való elvitele következtében. Az állandó hadsereg fenntartása azonban egyben az állandó hadiadónak, a contributiónak, valamint a hadisegélynek, a subsidiumnak a kivetésével és behajtásával is összefüggött. Ezt a két adónemet a XVIII. században az országgyűlések, amikor pedig országgyűléseket nem tartottak, a nádori concursusok, ezek megszűntével, illetőleg nem tartásának idején a Helytartó Tanács osztotta szét az egyes törvényhatóságok (megyék, szabad királyi és bányavárosok, valamint a kerületek) között. A felosztás alapjául az 1696. évi portaösszeírás szolgált. Ennek alapján állapították meg, hogy az egyes törvényhatóságok hány portával rendelkeznek. Az egész országra egy összegben megszabott adót úgy vetették ki az egyes törvényhatóságokra, hogy az adó összegét elosztották az ország portáinak számával. A hányados megadta az egy portára eső adóösszeg nagyságát. Ezt azután megszorozták a kérdéses törvényhatóságra megállapított porták számával. Az így nyert eredmény adta a törvényhatóság által fizetendő adó összegét. Minthogy a XVIII. század folyamán az egyes megyékre eső portaszám megállapítása általában a nádori concursusok tárgyát képezte, azért az egyes törvényhatóságokra a nádori concursusokon megállapított portaszámot nádori portáknak, portae palatinalesnek nevezte k.