Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás

A későbbi kormegoszlás adataival való összehasonlítás a következő képet mutatja: Népszáml. időpontja Korcsoportok Az össznépességhez viszonyított aránya %-ban Egy évjáratra esik 1787 1 — 17 éves 48,4 2,66 1857 1 — 15 „ 37,2 2,33 1869 1 — 17 „ 43,3 2,41 1880 1—15 „ 35,2 2,20 1890 1-15 „ 36,9 2,31 1900 1—14 „ 35,5 2,37 1910 1—14 „ 35,3 2,35 1920 1—14 „ 30,6 2,04 1930 1—14 „ 27,5 1,83 m Mivel a fiatalabb korosztályok arányának későbbi csökkenéséhez a születések számának hanyatlása mellett az átlagos életkor megnövekedése is hozzájárult, arra az eredményre jutunk, hogy a kormegoszlás adataiból sem állapítható meg a XVIII. században legalábbis olyan rendkívüli arányú szaporodás, mely a népesség 1720 és 1787 közötti roppant arányú megnövekedésében jelentős szerepet játszhatott volna. Mindezek figyelembevételével az ország népességének természetes szaporulatát 1720 és 1787 között évenként 1 %-ban, 67 év alatt pedig hozzávetőlegesen 80 %-ban állapíthatjuk meg.

69 Ha most megvizsgáljuk a szaporulat hatását az Acsády által kiszámított népességszámra, a következő adatokat kapjuk: Időpont Magyarország Erdély összesen 1720. Acsády szerint 1720—1787 között feltételezhető term. 1 776 377 1 421 102 806 221 644 977 2 582 598 2 066 079 3 197 479 6 926 657 1.451 198 1 471 900 4 648 677 8 398 557 Vándorlási nyereség lett volna 1787-ben: 3 729 178 20 702 3 749 880 Ha a kiindulópontul választott Acsády-féle adatok helytállók volnának, az ország népességét hatalmas bevándorlásnak kellett volna tehát megduzzasztania. Rögtön szembeötlik itt a Magyarország és Erdély helyzete közötti jelentős különbség: míg Erdélynél az állandóan tartó román bevándorlásnak megfelelő lélekszám-növekedést sem találjuk meg, addig Magyarországra több embernek kellett volna bevándorolnia,