Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Maksay Ferenc: Urbáriumok
zselléreké 13,6%-ról 32,8%-ra növekedett.) A nagy eltolódásnak egyfelől a háborús pusztítások adják magyarázatát, másfelől a fokozódó árutermelés következtében meggyorsult telekosztódás. A pozsonyi uradalom paraszti telekátlaga a XVII. század közepén, úgy látszik, már alatta maradt az országos átlagnak: a telek-átlag a Rákóczi-birtokok gabonatermő területein ugyanebben az időben elérte az egésztelket, hegyvidéken és szőlőtermő földön a féltelek alá süllyedt. 65 Erdély kincstári birtokain ugyanakkor még a XVIII. század elején is egytelkes a jobbágyok többsége. 56 A telek nélküli parasztok aránya főként mezővárosokban, szőlőtermő és hegyvidékeken szökik magasra. 4. A szendrői uradalom állatállományának alakulása 1657 és 1676 között. Forrás: U. et C. 25/2 és 57/18. 0 íj "9 A 1 1 a t á 1 1 o m á n y A község neve Családfők száma Igás áll al nélküli ládok SÍ ökör Tehén Borjú Ló Sertés Juh, kecske Méhkas 1657|1676 1657 1676 1657 1676 1657 1676 1657 1676 1657 1676 1657 1676 1657|l676 1657 1676 15 27 5 17 74 47 56 49 52 20 6 6 220 101 _ 17 92 12 Kövi ....... 107 83 38 23 213 154 116 69 58 4 21 11 233 257 100 57 3 6 24 28 12 10 44 104 36 58 20 21 ". — 1 90 214 — _ 24 15 Szirk ' 25 25 6 10 60 46 44 38 21 4 2 2 68 72 — 10 12 2 Rákos 23 29 3 1 58 76 38 48 20 12 2 8 58 98 38 51 2 1 9 10 4 6 14 16 19 16 9 — 9 16 52 35 4 4 Abod 13 20 4 2 72 84 51 47 62 10 2 355 190 30 207 180 — 16 17 6 5 47 52 56 31 66 11 33 5 188 98 90 61 20 Összesen : 232 239 78 74 582 579 416 356 308 82 66 33 122l[l046 220 467 378 60 A parasztok vagyoni állapotának másik fontos meghatározója (a használt úrbéres birtok mellett) az állatállomány volt. A szendrői uradalomnak a XVII. század közepén készült urbáriumai tájékoztatnak afelől, milyen méretű volt a paraszti állatállomány visszaesése ezen a területen, melyet a század közepének keserves évtizedeiben (1657 — 1676) viszonylag kevés pusztítás ért. A marha-, ló-, sertés- és méhkasállomány ez alatt az idő alatt csökkent: az egy családfőre eső igásállatok (ökrök és lovak) száma 1657-ben 2,8, 1676-ban 2,6 volt. Egyedül a gondosabb tartást nem igénylő juhok szaporodtak fel 220-ról 467-re. Az állatok megoszlása tekintetében azonban ez a korszak nem növelte a differenciáltságot: 1657-ben a parasztok 33,6%ának nem volt egyáltalán igásállata, 19 évvel utóbb csak 31,0%-ának. Ha az így nyert képet az Ország más részeinek állapotával vetjük össze, azt fogjuk találni, hogy a szendrői igásállatoknak a családfőkhöz viszonyított számát csupán néhány igen fejlett állattartó keletmagyarországi Rákóczi-uradalom éri el; nagyon valószínű, hogy ez a szám az országos átlagnak is felette van. Az igásállattal nem rendelkező szendrőiek aránya ugyancsak a fejlettebb kelet-magyarországi viszonyoknak felel meg s erősen túlhaladja az erdélyiekét. 57 A paraszti gazdaságot időről időre változó arányú pénz-, terményszolgáltatás és robot terhelte. A változás egyik döntő szakasza volt a XVI. század második fele: ekkor emelkedett az úrnak teljesítendő munka időtartama 2—3 napról az úr kívánsága szerinti korlátlan méretekig. A pénzszolgáltatás viszont ezzel párhuzamosan sok helyen csökkent.
