Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

5. Az egy családra eső census-összegek a csábrági uradalomban Forrás : U. et C. 4/50. A község neve 1558. év 1602.év A község neve F o r i n t 1,64* ? 1,— 0,50* 2,50* —,40* Béld 1 —.46* —,52 —,52 — ,66 —,63* — — ,18 — ,32 — - ; — ,40 1 ,— 1,— 1 ,— Leklinc 1,— — Méznevelő ". —,20 — ,20 Ilia —,56 — ,39* Steffoltó —,72 8 - (!) -,18 — ,18 Csali 1 ,— 1,— — ,40 Bény 1,— —,50 *Az együttesen megadott összegből kiszámított adat. A Hont megyei csábrági uradalom 19 faluja 1558-ban családonként kb. 77 dénárt fizetett a földesúrnak. 44 évvel később az ugyanott lakó jobbágycsaládokra már csak 47 dénár esett.

58 A szolgáltatások átalakulását, a robot megnövelését elsősorban a majorsági gazdálkodás kiterjesztése tette szükségessé. A majorsági vetésterület a legtöbb helyen még a XVII. század első felében is növekedett s csak néhol állott be — a már korábban bekövetkezett tetőzés után — stagnáló állapot. Ez volt a helyzet — mint a közölt táblázat mutatja — az északkelet-magyarországi Rákóczi-birtokokon is. Egy-két vártartományban ugyan még az 1630—40-es években is növekszik az elvetett majorsági magmennyiség, de a legtöbb uradalomban egyazon érték körül ingadozik, sőt kettőben vissza is esik. A parasztság — hogy egyre nehezülő sorsán könnyítsen — ahol csak lehetett, nagy számban szökött el jobbágyportájáról: városba, termékenyebb földű vagy jobb piaci lehetőségekkel biztató tájakra, szomszéd földesúr birtokára. Ecsed város jobbágyai, zsellérei — mint a mellékelt térkép mutatja — elsősorban az Alföld nagyobb helységei felé vették útjukat a XVII. század közepén. Vándorlásuk iránya elsősorban nyugat, dél és észak. Kelet felé csupán a Szamoshát közvetlen közelben fekvő falvaiba igyekeztek néhányan, Erdélybe senki. 2—3 ember megakadt a partiumi Közép-Szolnok, ill. Kraszna megyében.