Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Maksay Ferenc: Urbáriumok
közösségébe s mint adóalanyoknak is csekély volt a jelentőségük. Általában hiányzik az urbáriumokból az uradalom területén lakó nemesek, házuk népe és majorsági alkalmazottaik felsorolása is. (Helyben lakó birtokos-nemesekre azonban gyakran kúriájuk említéséből lehet következtetni, a szegénynemeseket pedig nem egyszer név szerint is beveszik az összeírásba.) A majorságok népe és szükség esetén a nemesség számának megállapításához más forrást — számadásokat, majorságleltárakat, nemesi összeírásokat — kell keresni. Királyi városok polgárairól csak kivételképp kerültek be adatok az urbáriumokba. Ha a végeredményként megállapított teljes családfőszámot a korszakra feltehetően jellemző 5—6-os családtag-átlagszámmal szorozzuk, megkapjuk a teljes lélekszámot. A természetes szaporodásra több — különböző időben kelt, azonos terület adatait rögzítő — urbárium családfő-számainak változásából következtethetünk; ha az esetleges ki- és bevándorlásokat leszámítjuk, megállapítható a családok számának növekedése ill. csökkenése, ezek alapján pedig a fent említett módszerrel a lélekszámnövekedés, illetve csökkenés. Támaszpontot adnak a bizonyos kort elért fiúgyermekek számára és korára vonatkozó közlések is. Az életkor-adatok felhasználásánál azonban óvatosságra van szükség. Az elköltözött parasztok új lakóhelyeire és a kihalt, máshová vándorolt családok pusztán maradt telkeire, házaira vonatkozó adatok is összegyűjthetők és értékelhetők. Feldolgozás készülhet a pusztítások (hadjárat, tűzvész, árvíz, pestis stb.) okozta lélekszámcsökkenésről, a pusztatelkek arányáról (a lakottakhoz), a migráció irányáról és méreteiről, ill. több névsor egybevetésével arról, hogy milyen százalékban maradt meg a helységek eredeti lakossága (kontinuitás) és milyen méretű volt a cserélődés. Itt csak arra kell vigyáznunk, hogy a parasztságnak az adókedvezmények miatt érdeke volt minél több telket pusztaként feltüntetni, bár ezt a földesúri tisztek igyekeztek megakadályozni. Gyakran olyan jobbágyok telke is a puszták listájára került, akik átmenetileg elbujdostak ugyan, de a veszélyek elmúltával rövidesen visszatértek; azok pedig, akiknek új lakóhelyét feltüntették, azóta talán már onnan is továbbvándoroltak. A néptömörülés statisztikusa a mezővárosok népességének a falulakókéhoz való arányát s ennek növekedését vizsgálhatja meg. A nemzetiségi statisztika az urbáriumból az egyes népek vándorlására vonatkozó adatokat gyűjtheti össze (délszlávok vonulása a török elől, az erdélyi román migráció) és a családnevek nagy tömegének nyelvi hovatartozásából következtethet a népi megoszlásra. (Magukban álló neveknek ilyen elemzése alig hozhat helyes eredményt.) Az urbáriumok egyház-ismertetései, más adatokkal együtt, a vallások elterjedtségére világítanak rá. Az ország jelentősebb birtokosainak szinte teljes sora, a feudális földbirtok nagyságkategóriái — ha nem is holdszám szerint — és a birtokforgalom adatai ugyancsak az urbáriumok közléseiből olvashatók ki. Az abszolút birtoknagyságra azonban csak olyan kivételes esetekben következtethetünk, amikor egész községek egyetlen birtokos kezében voltak: ilyenkor a mai — az egykorihoz képest rendszerint változatlan — községterület adja az abszolút birtoknagyságot. Az urbáriumokból a parasztság népesedési adatain túl vagyoni, jogi-társadalmi rétegződése, foglalkozási megoszlása is kiolvasható. A telkes és résztelkes jobbágyok, házas és hazátlan zsellérek számának, a teleknagyságnak, a szorosan vett úrbéri állományon kívüli földterületnek és az állatállománynak a változása a vagyoni differenciálódást mutatja be (szőlő, irtás, állatok felhalmozódása a jómódúak kezén,
