Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

a marhátlan jobbágyok elszaporodása). A szabadosok, szabadmenetelűek számváltozása a parasztság állandóan módosuló jogi helyzetét, a béreseké, pásztoroké, kertészeké, hajdúké, molnároké, iparosoké a foglalkozások fokozatos elkülönülését, a mezőgazdasági és ipari népesség arányának eltolódását dokumentálja. A résztelkek és zsellértelkek időről időre változó arányának feldolgozója szem előtt kell, hogy tartsa: a telkek az ország különböző területein, de még egy tájon, egy uradalmon belül is igen változó nagyságúak voltak, sőt előfordulhatott, hogy egy-egy községen belül alapjaiban változtatták meg a telekrendszert, pl. a negyedtelkeseket zselléreknek, az egésztelkeseket féltelkeseknek minősítették. Míg a tágabb határú, termékenyebb alföldi területeken még a töredéktelkek is (1/32, 1/64) jobbágybirtokot jelentettek, addig a hegyes vidéken gyakran már a negyedtelek is zsellérhelynek számított. Zselléren esetenként „marhátlan", kevés állattal rendelkező vagy általában „szegény" parasztot is értettek.

46 Ahol az összeírok holdszámok szerint is megadták a telek nagyságát, ott újabb nehézséggel állunk szemben, hiszen a hold méretei hosszú ideig hasonlóképpen időről időre és területről területre változtak. A teleknagyság-megoszlás számadatai tehát csak a paraszti rétegződés mértékét, a különböző tájakon különböző méretű előrehaladottságát érzékeltetik országos perspektívában, abszolút területnagyságszámokra a XIX. század előtt csak ritkán akadunk. Megbízhatóbbak és könnyebben értékelhetők a parasztok kötöttségi állapotára, kiváltságaira vonatkozó közlések. Bár gyakran csak a pillanatnyi helyzetet rögzíti, mégis hiteles mindaz, amit az urbáriumok a különlegesen foglalkoztatott családfőkről mondanak. A mezőgazdasági népesség differenciálódásának országos arányaihoz azonban itt csupán mozaikokat kapunk.

47 A leggazdagabb forrásanyagot a mezőgazdasági statisztika találja az urbáriumokban: a majorsági és paraszti kezelésben álló földeknek művelési ágak és birtokosok szerinti megoszlására, a talajviszonyokra, a termeivényekre (gabonafajták, ipari növények, fanemek stb.), a növekvő vagy csökkenő vetésterületre, a robot- és bérmunka esetén eltérő terméseredményekre, a pusztuló vagy szaporodó állatállományra és állati termékekre, a gazdasági épületekre, eszközökre és a tárolt termésre, a munkaerőkre (szám, munkaidő, teljesítmény), a munkákra, az egész mezőgazdasági üzemre. A művelési ágak megoszlásának kutatásánál ismét a területszámítás nehézségeivel állunk szemben. A szántóföldek nagyságát az urbáriumok sokáig csak a legritkább esetben adják meg, a holdszámításra igen későn térnek rá; addig inkább a szántókba évenként vethető magmennyiséget, a rétek évi termését, a szőlők munkaigényét (vagy területét, a szőlőterület-mértékegységül gyakran használt, de pontosan meg nem határozott nagyságú ,,oktál"-ok számát) és az erdők ölszámát szokás megadni; abszolút számok megállapítása tehát a XIX. század előtt alig lehetséges, de annál inkább az arányszámoké, a szőlők, erdők, irtások tájanként más-más arányáé. A majorsági és úrbéres földek megoszlására, arányuk eltolódására ugyancsak már a XVI — XVII. században lehet — elszórt adatokból — következtetni, de rendszeres feljegyzések csak a XVIII. század óta állnak rendelkezésre. A gabonafajták, vetemény- és fanemek előfordulása, helyenként aránya, továbbá felhasználási módja — főleg a a terménybeszolgáltatások és a majorsági készletek alapján — végigkísérhető az ország különböző tájain; a feldolgozónak azonban óvatosnak kell lennie a termények és készítmények meghatározásánál, mert gyakran előfordul, hogy az elnevezések (a latin nyelvűek is) az évszázadok során változtatják jelentésüket. Szinte kétségtelen például, hogy a „piper, bors" XVI—XVII. századi forrásainkban a mai paprikát jelenti. A vethető magmennyiség és a terméseredmények meghatározásánál a szüntelenül változó egykori űrmértékek okoznak nehézséget; könnyítést jelent viszont, hogy sokszor maguk a források adják meg a sok évi tapasztalat alapján kialakult átlag-