Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

jobbágyaié ütközött össze. A földesúr, bár csak neki volt hatalom a kezében, nem látta tanácsosnak, hogy szempontjait a másik fél figyelembe vétele nélkül, puszta erőszak útján érvényesítse, részben mert a feudális kor erős hagyománytisztelete őt még népével szemben is kötötte (az urbáriumnak a hagyományos állapotot kellett feltüntetni), másrészt pedig, mert a paraszti érdekek semmibevétele előbb-utóbb teljes elnyomorodást, elkeseredést szült volna s a parasztot vagy halálra ítéli, vagy távozásra kényszeríti. Célszerűbbnek látszott a földesúrra nézve, ha hasznothajtó munkaerőivel viszonylag kíméletesen bánik, ha — legalább írásban — a hagyományokhoz tartja magát, ha új követeléseit csak lépésről lépésre, a parasztokkal való alkudozás útján valósítja meg, sőt időnként arra is rákényszerült, hogy az urbáriumokban a paraszti elégületlenség, a panaszok hangjának helyt adjon. Az ellentétes erők eredőjeként létrejött felvétel tehát, a nemesi osztály uralkodó helyzete ellenére, kevés eltérést mutat a valóságos helyzettől. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az adatok felvételénél közreműködő mindkét fél (a parasztok képviselői: bíró, esküdtek, és a földesúr megbízottja) közvetlen közelből ismerte a helyszín viszonyait, tehát egyiket sem lehetett félrevezetni, s egyik sem tüntethetett volna fel a valóságtól távol álló, papírízű adatokat. Ezek a szempontok emelik a XVI—XVII. századi urbáriumok forrásértékét az állami rovásadó- és tizedjegyzékeké fölé: az utóbbiaknál két erő — földesúri és paraszti — fogott össze a kincstár megbízottai ellen, olyan emberek ellen, akik a helyi viszonyokkal jóval kevésbé voltak ismerősek. Innen van, hogy egy-egy uradalom közösségeinek paraszti családfőit legteljesebb ben az urbáriumok közlik. Az állami rovásádó- és tizedjegyzékek, melyek kiállításakor gyakrar földesúr és jobbágya közös erővel igyekezett a számokat minél kisebbre szorítani, rendszerint kevesebb családfőt vagy jobbágytelket tüntetnek fel, mint az ugyanazon területet leíró urbáriumok. Két Heves megyei község: Felnémet és az azóta elpusztult Cegléd telek- és családfőszámáról három forrásunk a XVI. század második feléből a következő adatokat közli: Helységnév Forrás Telkek Családfők Helységnév Forrás száma száma Felnémet Rovásadó jegyzék 1565. 53 1/2 »» Urbárium (U. et C. 1/3.) 1577. 23 291 „ Tizedjegyzék (Heves m., gab.) 1580. — 135 Cegléd Rovásadójegyzék 1565. 9 — Urbárium (U. et C. 1/3.) 1577 7 44 • Tizedjegyzék (Heves m.,gab.) 1580 — 13 Az urbáriumok a történeti statisztika számos ágának jelentik fontos forrásanyagát, így mindenekelőtt a népességi-, népmozgalmi-statisztikának: viszonylag legalkalmasabbak arra, hogy segítségükkel számítások alapján egy-egy község, uradalom, terület lakosainak teljes számát, ill. népsűrűségét megállapíthassuk, a természetes szaporodás méreteire következtethessünk.

45 A feldolgozásnál azonban mindig számon kell tartani, hogy a legalsó paraszti réteg családai még ezekből az összeírásokból is könnyen kimaradhattak: az ilyenek, éppen szegénységük miatt, gyakran változtatták helyüket, rövid ott-tartózkodásuk alatt kevéssé illeszkedtek be a falu