Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

állomány vagy a szolgáltatások dolgában a jobbágyok és az őket közvetlenül irányító tisztek közt ellentétek merültek fel — az uradalom vezető tisztviselői juttatták el az alsóbbfokú gazdasági tisztekhez, hogy belőle az érvényes jogszokás megállapítható legyen. Közép- és kisbirtokokon, ha egyáltalán készült urbárium, a földesúr maga őrizte levelesládájában. Ma a legnagyobb bőségben az Országos Levéltárban találhatók urbáriumok, azon belül is a Magyar Kamara archívumában, ahova, az „Urbaria et Conscriptiones" című gyűjteménybe, már a XVIII. század közepe óta gyűjtötték a kincstári birtokokra vonatkozó darabokat,

44 illetve azokat, amelyek egykori magánbirtokokra vonatkoztak ugyan, de a birtokoknak a kincstár számára való lefoglalása, megvétele, átháramlása következtében a kamarára szállottak. A nagyobb családok urbáriumait az Országos Levéltárba beszállított családi levéltárak őrzik (elsősorban a Batthyány-, Csáky-, Eszterházy-család levéltára), az erdélyi kincstáréit az ,,Erdélyi Fiskális Levéltár" elnevezésű archívum, valamint a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi levéltára. Az Országos Levéltáron kívül legnagyobb számban érsekségek, püspökségek, káptalanok, rendházak levéltáraiban maradtak meg a nagy egyházi birtokokra vonatkozó urbáriumok. Nem egy található közülük a hiteleshelyi, megyei és városi levéltárakban, Magyarországon kívül pedig a szomszéd államok területén, elsősorban szlovákiai nemzeti levéltárakban és az Erdélyi Múzeum kolozsvári levéltárában. Urbáriumok az ország minden tájának nagy- és középbirtokairól maradtak ránk, teljesen egyenlőtlen területi és időelosztásban, számuk hozzávetőlegesen 6—8000-re tehető. Egy-egy uradalomnak több esetben sorozatszerűen is megvannak sűrű egymásutánban készült urbáriumai, de nagyobb, akárcsak megyényi összefüggő területre nem lehet találni azonos keltezésű darabokat, sőt majdnem egy időben kelteket is csak ritkán. A birtoktestek aprózódásának szüntelen folyamata azt eredményezte, hogy a XVII. századtól a községek jelentős része már nem egyetlen, hanem több nemesi birtokos uralma alá tartozott, s mivel a kisbirtokokon szinte egyáltalán nem folyt írásos gazdasági ügyvitel és a középbirtokokon is csak ritkán, azért a későbbi urbáriumokból csak kevés község egészére kapunk képet, — elsősorban a nagy uradalmak falvaira. Több ugyanazon helységben birtokos földesúr pedig igen ritkán állíttatta össze urbáriumát azonos vagy közel eső időben. Az urbárium virágkorában, a török hódoltság idején, csak a Habsburg-, illetve erdélyi országrészeken készültek felvételek. Az Alföldnek legnagyobb s a Dunántúlnak jelentős részéről csupán a XVI. század közepéig — elszórtan — s a XVII. század végétől — sűrűbben — vannak ilyen forrásaink. A XVIII. szazadban egyenletesebbé válik a táji megoszlás, de a hiányok — az említett okokból — még növekednek s a rokon forrástípusokból (dézsma-, rovásadójegyzékek, országos összeírások) csak kevéssé pótolhatók. Viszonylag sok maradt meg az egész ország területén szétszórt kincstári birtokoknak e korbeli urbáriumaiból. III. AZ URBÁRIUMOK STATISZTIKAI FORRÁSÉRTÉKE Az urbáriumok adatai nélkülözhetetlen forrásai a történelmi statisztikának, bármennyire is távol állottak az összeírok célkitűzései a statisztikai felvételek későbbi készítőinek szempontjaitól és bármilyen szétszórtak s kevéssé áttekinthetők is, különösen a kezdeti időkben, a számszerűleg értékelhető urbárium-tételek. Az adatok statisztikai forrásértéke elsősorban a felvételkészítés körülményeitől függ. Az urbáriumok esetében két egymással szemben álló érdek, a földesúré és